Vagy legalább is valami olyasmi. Ötszázért volt a múltkor az ábécében, vettem is legott vagy 10 darabot. Otthon aztán kiderült, hogy olyan tokos, mint a nyavalya. A „bicepsz” vonalán sűrűn sorakoztak az apró tokok. Nekiveselkedtem és elkezdtem kicsipegetni. A harmadiknál elgurult a gyógyszer, fogtam az egészet és bevágtam a fagyasztóba. Hétvégén kivittem a hegyre, odaadtam a szomszéd „emberének”, főzze meg a kutyáknak. A blökik gyaníthatóan csak a csontokat kapták meg, de ez már nem az én bajom. Pár nap múlva ismét mentem vásárolni, megint volt kacsa szárnytő. Ezúttal óvatosabb voltam, alaposan megnéztem a portékát, de nem volt gond vele. Kértem két kilót. Otthon megmostam, alig volt vele pepecs, szétosztottam kétfelé, aztán eltettem szűkösebb időre a fagyasztóba. Most hétvégén végre sor került rá, rövid tanakodás után egy curry-szerű étel elkészítésére esett a választásom.

Hozzávalók:

- 1 kg kacsa szárnytő

- 2 kisebb érett lecsó- vagy kápia paprika

- 1 jalapeno vagy serrano paprika (Én az utóbbit használtam.)

- 1 fej vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- diónyi gyömbér

- 1 csavarásnyi citromlé

- 1,5 dl paradicsomlé (Az sem baj, ha házi.)

- 1 csivavakakányi sárga curry-paszta

- 2 teáskanál András^©-féle thai citromfű-krém vagy egy szál citromfű

- só

A madáralkatrészeket előző nap leraktam a hűtő aljába, hogy reggelig szépen kiolvadjon. Szép tiszta volt, pár apróbb tokon kívül nem volt rajta semmi zavaró, azokat meg gyorsan kicsipkedtem. Papírtörlővel kicsit leszárítottam.

A vöröshagymát és a gyömbért kockára, a fokhagymát kivételesen vékony szeletekre, a paprikákat karikára vágtam.

A szárnyakat két részletben, kevés olajon megpirítottam, majd kiraktam egy tányérra.

A visszamaradt olajon megfutattam a hagymát.

Beleraktam a gyömbért, majd kisvártatva a fokhagymát is. Egészen rövid ideig pirítottam, hogy a fokhagyma meg ne égjen.

Hozzáadtam a curry-pasztát, kicsit azt is lepirítottam, majd felöntöttem a paradicsomlével.

Beleraktam a citromfű krémet, tekertem rá egy csavarásnyi citromlét.

Beledobtam a paprikát, utána a szárnyakat, majd felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje, és összekevertem.

Lefedve a sütőbe tettem, hármasra állítva a lángot.

Átöltöztem, aztán gondoltam egyet és kettesre vettem a sütőt, majd leballagtam a kertbe paprikát szedni. Hazafelé betértem a Sörözőbe ahol belefutottam egy rég látott kollégába. Elég rendes belefutás volt, mire hazakeveredtem, éppen három órája aszalódott szerencsétlen madár a sütőben. Pont jó lett. A hús leomlott a csontról, a szaft kellően sűrű volt, kicsit csípett.

Húslével felengedett rizst készítettem hozzá, és jól bekajáltam. Elmosogattam aztán nekiveselkedtem a paprikakrémnek.