Ezt a levest soha nem unom meg, és ha megkérdezitek PO-t, õ is hasonlóan van vele, meg a Zuppa Pavesevel is :)
Folyadékháztartásom felborult, kellett ismét egy jó leves, hamár a kacsaleves elfogyott. A hûtõben találtam egy szép fej karfiolt, akkor most karfiolleves lesz akár eszi, akár nem.
Nem sok minden kell hozzá:
- 1 kisebb fej karfiol
- 2 szál sárgarépa
- 1 szál gyökér
- kisdarab zellergumó
- 1/2 lecsópaprika
- 1/3 vereshagyma
- 3 dkg vaj
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 1 kk cukor
- só
Eredetileg szántam alaplevet is a levesbe, de most vegának is készült, így azt visszavittem szomorúan a csodahüttõbe.
Elsõ dolgom a harmad vereshagyma megpirítása volt, hamár nincs alaplé, ami megadná a színét a levesnek. Egy kicsi száraz teflonserpenyõben mindkét vágási felületét megpirítottam/megégettem kissé feketésre.
Felkarikáztam a sárgarépát, hasábokra vágtam a gyökeret és meghámoztam a zellert is. Felolvasztottam a vajat a fazékban és beleszórtam a kanálkányi cukrot. Rádobtam a gyökérzöldségeket és kissé megkaramellizáltam velük a cukrot.
Felöntöttem vízzel a fazekat, beletettem a zöldpaprikadarabot, a hagymát és a petrezselyemzöld szárát. Felforraltam, majd kislángon hagytam rotyogni negyedórát.
Ezalatt rózsákra szedtem a karfiolt és felmetéltem a petrezselymet apróra. Amikor a sárgarépa már puhácska volt a levesben, beleszórtam a karfiolrózsákat. Ezzel nagyjából meg is telt a fazék.
Mintegy 10 perc kellett hozzá, hogy kislángon újra felforrjon, amikor el is zártam. A karfiol hamar megfõ a forró lében. Gyorsan belekapartam a petrezselyemzöldet is.
Sokáig nem vártam, azonnal bepusziltam egy tányérnyit:
Feleségemnek is izlett és vitt a kislyánynak is egy befõttesüvegnyit belõle.
