Nem megyek bele a szeretem/nem szeretem meccsbe. ÉN szeretem! Ha nem tetszik, lehet lapozni ...

Kelbimbót hozott haza a feleségem, fél kilót. Tudja, hogy én szeretem és sokféleképpen készítem el magamnak, bár õ nem szereti.  Még a tökfőzeléket is tökéletesen készíti, pedig a látványát sem szereti.  Mondhatom, hogy ideális feleség?

Rosszabb dolgotok ne legyen, mint nekem :)

Szóval adott egy doboz kétes állapotú kelbimbó, amibõl valami jót kellene fõzni.

Irány a web, de az nem segít. Hacsak az nem, hogy a NoSalty-n szószerint lemásolt Chili&Vanilla recept található. Találtam currys változatot, ami vonzott, de nincs itthon minden indiai fûszer, amit a recept kér.

Végül Mautner Zsófi receptjének módosított változatát készítettem el. Nem szégyen a jobbaktól tanulni :)

Hozzávalók a kelbimbóhoz:

• 1/2 kg kelbimbó (lehetõleg friss és kicsi)
• 2 ek prézli
• 2 ek reszelt parmezán
• 1-2 ek finom oliva olaj
• 1 ek bazsalikomos só
• frissen õrölt bors (sok)

Elsõ tevékenység a kelbimbó tisztítása. Levágjuk a torzsáját és a vele felszabadított borító levélkéket a komposztba irányítjuk. A torzsa is mehet oda. A nagyobb darabokat érdemes kettévágni, mert egyszerre akarjuk, hogy elkészüljön.

Összekevertem a bazsalikomos sót, prézlit sok frissen õrölt borsot (vagy 10 tekerés a beavatottak számára) és a parmezánt egy tálkában. Egy öblös keverõtálba beletettem a megtisztított kelbimbókat (és feleket), majd meglocsoltam az illatos olivaolajjal. Ne sajnáljuk a minõséget - csak egy kanálnyi vagy akörül kell, hogy egyenletesen bevonjuk vele a kis golyócskákat, de meghálálják a gondoskodást. Ráborítottam a sajtos prézlis fûszerkeveréket és tovább dobálgattam a tálkában - így garantált az egyenletesen beborított kelbimbó. Adhattam volna fokhagymát is a prézlihez, de a lustaság félegészség. Mautner Zsófi ezt megoldotta egy nylon zacsiban. Én azt nem használom ilyen célokra: ott a tálka, dobáld egy kicsit és szépen elkeveredik/eloszlik a bevonat, akár a zacskóban és a környezetet sem szennyezed vele. A fûszerezett golyócskákat egy alufóliával bélelt duplafenekû lapos tepsibe szórtam. (Környezetvédők a fóliát elhagyhatják - csak kivajazott/prézlizett tepsi pont úgy megteszi, de mosogatni kell utána!) Ebben viszont nem ég meg az alja ...

200 fokra elõmelegített sütõbe toltam, beállítva a vekkert 25 percre. (tudod - azt a rémes recsegõ vackot, ami a gáztûzhelyen van ott baloldalt beépítve. Ki ugyan nem kapcsolja a sütõt, de a szívbajt hozza rád, amikor recseg/csörög).

Valami szószt kellene hozzá kreálni, mert ez egy kicsit nehezebb, mint a vajon párolt társa. Legyen akkor egy tartár mártás:

• 6 ek tejfel
• 1 ek fehérbor
• 1 ek cukor
• 1 ek citromlé
• 1 kk mustár
• õrölt bors
• szerecsendió
• citromhéj

Rengeteg összetevõ sok semmiért. Ha kell, boltban is adnak tartár mártást vagy remuládot, de ez más volt. Aki kitalálja mi hiányzik belõle, kap egy pirospontot :)

A cukorba daráltam borsot, szerecsendiót és citromhéjat. Hozzáadtam a tejfelt, fél citrom levét, a bort és a mustárt. Összekevertem alapost. A végén még hiányzott valami - adtam pici reszelt citromhéjat még a reszelõrõl.

Mikor jutott eszembe, hogy kihagytam a majonézt? Hát most, ahogy írom a posztot :)

No sebaj. A kelbimbó megsült, lehet enni!

Kiraktam magamnak egy jó adagot a mártással (ami NEM tartár) és lelkesen befalatoztam. A kis porcelánban rejtőzködő rózsaszín valamire (nem fikázni! Ajándék himalája só a kisebb lyányomtól és gyorsan fogy) nem volt szükség - a bazsalikomsó pont elegendő.

Finom üde volt a szósz, kicsit keserû a kelbimbó, de ez adta a bukéját (Kazal Lászlótól). Ez van, ha leárazott terméket vásárolunk ...