Fél évszázados hagyomány családunkban a kandírozott narancshéj készítése. Általában akkor jön ránk a készítés ingere, amikor megjelenik a vastaghéjú görög narancs a piacon. Millió recept van rá könyvben, weben, szomszédtól. Mint a magyar közgazdaságban, itt is vannak ortodox és unortodox módszerek hívõi. Én nagyon sokat kipróbáltam közülük, de továbbra is ez viszi a pálmát.

Elég idõigényes mind az elõkészítése, mind a megfõzése.

Kell hozzá:

• Vastag narancshéj vékonyra szelve a fehér részével együtt (nem, én nem szedem le a fehéret)
• Ugyanolyan súlyú cukor
• víz (sok kicsi, de friss)
• 2 adag türelem

Mivel ilyen bonyolult összetevõket nem tudok képen bemutatni, inkább mesélek.

Amikor az elsõ két ilyen vastaghéjú narancsot megeszed, akkor egy kb 2 literes edénybe aprítsd bele a héját és öntsd fel hideg vízzel.

A vizet naponta legalább egyszer, de inkább kétszer cseréld le. Ha menet közben újabb narancsokat eszel, annak a héját is szeld vékony csíkokra és add az áztatóvízhez. 4-5 nap múltán már ne adj hozzá újabb szeleteket, azt tedd egy mûanyag zacskóban a hûtõbe a következõ adaghoz. Még legalább 3 napig cserélgesd a vizet. Amikor már unod (és az áztatóvíz tetején nincs narancsolaj), akkor kezdõdhet a fõzés.

Csak akkor fogj neki, ha az elkövetkezõ három-négy órában tíz percenként a sparhelt felé tudsz menni kicsit!

Végy egy akkora edényt, amiben kényelmesen meg tudod kavargatni az adott mennyiségû héjakat. Öntsd le az utolsó áztatóvizet, tedd a lábasba és annyi friss vízzel töltsd fel, amennyi szépen ellepi.

Forrald fel a vizet és kezd el lassú lángon rotyogtatni. Javaslom a nem tökéletesen záró födõ használatát, ennek késõbb is lesz gyorsító szerepe.

Én kb 30 percig (a második eresztést már két órán át) fõztem (egyes alkotók szerint 5 perc is elegendõ), amikor mindegyik narancshéj már lesûlyedt a lábas fenekére. Ekkor leöntöttem a forró vizet és jéghiteg vízzel lehûtöttem a darabkákat. A kihûtött héjakat megmértem (persze víz nélkül). Az én esetemben ez 26 deka volt. Az elsõ kísérlet mindig kis adagból készül, mert mi van, ha elrontom (gyakran!).

Körülbelül ugyanennyi cukrot adok hozzá, mostmár a fõzõ lábosában.

Annyi vízzel felöntöm, ami kényelmesen beborítja a narancshéjat, és kezdetét veszi a végtelennek tûnõ fõzõcskézés. Forrald fel, és rendesen bugyborékoló forrásra állíts be a lángot, az edény lefedve.

Ezután állíts be valamilyen konyhai vekkert 10 percre, hogy ne feledkezz meg róla. Tíz perc múlva kavargasd meg. Nagy változást nem fogsz látni. A fedõ garantálja, hogy ennyi idõ alatt nem forr el a víz a szirupból!

A vekker állítása továbbra is szükséges, különösen, ha nem tartózkodsz a konyhában! Nekem van a számítógépemen is vekker alkalmazás, ilyenkor azt húzom fel :) Egy óra múlva már láthatóan csökkent a víz mennyiség a szirupban. Kicsit buborékozott is már, viszont nem láttam elég üvegesnek, adtam hát hozzá egy deci vizet és 2 kanál cukrot.

További gyakori kevergetés, és kb 30 perc múlva a narancshéjak vonzó, enyhén üveges színûre változtak. Ekkor viszont már kiköltöztem a konyhába, és percenként újra kavartam a lábast. Az edény folyamatosan lefedtem, és a fedõre lecsapódott vizet kiöntöttem. Ezzel elértem, hogy az a héj is forró marad (és párologtatta a vizet), amelyik már nem ért bele a cukorszirupba. A víz szép lassan eltûnik a szirupból és a narancshéjból is.

Ezt mindaddig folytattam, amíg a keverõkanálon a szirup ki nem csapódott cukorként (vagyis már nem volt benne víz).

Ekkor már fedõ nélkül szinte állandóan kavargattam, amíg egyszerre csak az edényben is kicsapódott a cukor.

Még egy percig kavartam, amíg már sehol nem láttam folyadékot az edényben. Úgy döntöttem, kész is van, mielõtt a cukor elkezd karamellizálódni.

Az egészet kiszórtam egy rácsra kihülni. Egy darabig azért kinnhagyom száradni, bár azt hiszem sikerült az összes vizet kidolgoznom belõle.

Amikor megszáradt, egy befõttesüvegben várja a sorsát. Már elég sok hiányzik az üvegből, ezért elkezdtem megfőzni a második adagot és beáztatni a harmadikat.