Sokat nézem a TV paprikát és mindig csorog a nyálam, amikor Adrien az ausztrál fenegyerek (a húsimádó) készít valamit. Elõször is roppantul irígylem a kemencéjét. Azután meg olyan húsokat csinál, hogy az valami csuda. Persze Ausztráliában van jó hús (nem kenguru!), bárány, marha vagy disznó. Nemrég láttam hogyan tölt meg egy csontos karajt.

Nos, a napokban belefutottam egy szép akciós rövidkarajba a madarasban, pont 1 kiló, ez nem túl nagy kettõnknek - gondoltam. Vettem hozzá egy kis sütni való kolbászt, jó lesz tölteléknek. Tudom, magam is keverhettem volna, de minek, ha kapható?

A feldolgozás elõtt körülnéztem azért mi van a csodahüttõben és találtam egy adag spenótszószt legutóbbról. Na akkor ez kell is bele, meg sajt is.

• 1 szép csontos rövidkaraj
• 20 dekányi sütnivaló kolbász
• 15 deka spenót vagy, ha van, spenótszósz
• 10 deka keményebb sajt (ez most Maasdammer volt)
• 2 duci girizd fokhagyma
• só, bors, kis õrölt kömény

A képen egy köményes trappista van, de azt a feleségem visszavette, hogy az "light" és az õ sajtja. Nem vitatkoztam, adott helyette számomra jobb sajtot :)

Most jön a trükk, amit Adrientõl tanultam: hogyan vágjuk fel töltéshez a karajt. A rövidebb csont mellett induljunk el lefelé, kanyarodjunk a csonttal és majdnem a hosszabbik csont végéig vágjuk le. Itt viszont kezdjünk el bekanyarodni mintegy egy-másfél centi vastag húsréteget hagyva a kés alatt. Ezt a vastagságot tartva vágjuk hosszában a karajhúst, míg elérünk a végéig. Így egy szép hosszú húst kapunk, ami szervesen kapcsolódik továbbra is a csonthoz. Ekkor egy folpack vagy mûanyag zacskó alatt akár meg is csapkodhatjuk kicsit, de nekem elég nagy lett.

Ezt a szép szeletet ezek után megsóztam kicsit (a kolbász valószínûleg elég sót ad majd hozzá) és daráltam rá borsot. A két fokhagymát átnyomtam a présen és szépen elkentem a húson a nagykéssel.

Beborítottam az egészet a spenótkrémmel. Ha friss spenótod van, kicsit párold meg - épphogy puhácska legyen - és úgy terítsd rá a húsra.

A sajtot felszeleteltem és betakartam a spenótot. Volt egy kis reszelt sajtom is, azt is rászórtam.

Egy kolbászból kinyomtam a tölteléket, a tenyeremben ellapítottam amennyire tudtam és betakartam majd az egész sajtot. A legvégét szabadon hagytam, mert ott dupla lett volna a töltelék ahogy felcsavarom.

Elkezdtem felcsavarni miközben néha sóztam és borsoztam (ezt az oldalát nem borsoztam meg elõre a húsnak). Addig tekertem, míg a csontba ismét vissza tudtam helyezni a kivágott húst. A sajt és a spenót kicsit kijött a rétegek közül, azt visszanyomtam egy kanállal.

Fogtam egy jó fõzõspárgát és megkötöztem a húst, hogy egyben maradjon. Így alkalmam adódott, hogy az alján lévõ csontot is megsózzam, borsozzam. Az egészre szórtam egy mokkáskanálnyi õrölt köményt is, mert a sült disznóhús annak jó barátja.

Gondoltam, másnapig éppen összeérik az egész, és megsüthetem, de a sors közbeszólt a másnapi programot illetõleg, így betekertem folpackba és zacskóban a csodahüttõ gondjaira bíztam.

Jött is az alkalom, bejelentkeztek a gyerekek vasárnapi ebédre. Még szombaton kivettem a fagyasztóból a karajt, ami szép kemény tömböt alkotott és betettem a hűtőbe, hogy majd kiolvad. Szombat reggel még nagy jégdarab volt, ezért kénytelen voltam a mikro kiolvasztó funkcióját bevetni, mert fagyasztott húst nem szerencsés sütni.

Egy nagy serpenyõben zsírt forrósítottam, majd az összekötözött karajnak szép piros kérget adtam.

Meglocsoltam egy tepsit a zsírral és 1 cm vastag hagymakarikákkal kibéleltem. Ennek elsõdlegesen a karaj leégését kellett megelõzni, de a hozzáadott íz se kutya.

Tettem emiatt a húsra felülre is hagymát és végül baconszalonnával betakartam. Sajnos a karajt nagyon letisztították a boltban - nem támaszkodhattam a zsírrétegre a külsején.

Betettem a sütõbe maximumra, hogy a kéreg sütését a baconnal már ott véglegesítsem. Ez kb 30 percig tartott. Ekkor letakartam alufóliával és visszavettem a sütõt 180 fokra és alá öntöttem 2 deci vizet. Másfél órát sült. Ekkor a maghõmérséklete már 56 fok volt. Eredetileg csak salátát terveztem köretnek, de nekem kell a krumpli. Felvágtam hát 12 szem kis kiflikrumplit darabokra és hozzáadtam két nagy fej hagymát is. A krumplit és a hagymát megsóztam, és betettem a tepsibe a hús köré, mert ott jó szaft van, majd abban megsül.

Végül még egy órát sült, amikor a hõfok elérte a 67C-t, amikoris kivettem és betakarva egy deszkára tettem pihenni. (A képen még nincs rajta a fólia.)

A krumpliról lekanalaztam a szaft nagyrészét, hogy most már süljön és ne fõjön. Azután a grillt is rákapcsoltam, mert nem akart pirulni elég gyorsan. Ezalatt a hús is kipihente a sütés fáradalmait, így levágtam a csontról és felszeleteltem.

A krumpli is megpirult.

Persze kiderült, hogy körítésnek a feleségem még rizst is fõzött, mert a lyány nem eszik krumplit. A fiú meg keményítõt - neki ott a saláta. Mi meg feleségemmel nagyon szerettük a piros krumplit pékné módra:

A spenót és a sajt nagyon jól együttműködtek, a kolbászt talán nem kellett volna már beletenni. Több só is jó lett volna.

Továbbra sem rajongok a karajért, mint húsért - nekem túl száraz.