Bíró: Vádlott, az Ön ellen felhozott vádak a következők: különösen nagy értékű, maradandó károsodást okozó rongálás, környezetkárosítás kísérlete, mérgezés folytatólagosan elkövetett kísérlete, emberölési kísérlet…
Vádlott: Ez azért túlzás, tisztelt Bíró Úr…
Bíró: Ne szakítsa félbe a bíróságot!
Vádlott: Igenis, bocsánat.
Bíró: Na, azért. Szóval emberölési kísérlet. Vádlott, maga visszautasította a kirendelt védőjét, és azzal a kívánsággal élt, hogy önmagát védhesse. Ezt a bíróság engedélyezi. Ugyebár Ön nem jogvégzett ember?
Vádlott: Nem, bíró úr, bár a legjobb barátom ügyvéd, ha ez számít valamit…
Bíró: Semmit, bár az, hogy vannak barátai, figyelemre méltó körülmény. Kezdheti.
Vádlott: Köszönöm, bíró úr. Akkor kezdem. Kicsit távolabbról kezdeném, de ez szerintem elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megérthessük cselekedeteim mozgatórugóját, hiszen…
Bíró: Rendben, csak kezdje már!
Vádlott: Rendben. Imádom a sajtot. Mindenféle formában. Ezt tudják a barátaim is (többen vannak) és gyakran kapok ajándékba mindenféle sajtot. Születésnapra, névnapra, néha még karácsonyra is. Talán a füstölt sajtokat kicsit kevésbé szeretem, de ez nem tartozik a tárgyhoz.
Bíró: Úgy van, nem tartozik.
Vádlott: Tehát az átlagemberekhez képest sokfajta sajtot ismerek és szeretek. Egyszer egy haverom egy franciaországi kiküldetésből hozott nekem egy darab Munstert Elzászból. Le akarták szállítani a repülőről, de elhozta. Akkor még Angyalföldön laktunk, a házmester kihívta a Köjált amikor reggeliztem, mert azt hitték, egy kutya beledöglött a kanálisba… A Munster az egy úgynevezett rúzsos sajt, ha ismerik mi az. Nálunk talán a Pálpusztai a legközelebbi rokona, de csak rendszertanilag, mert a mi Pálpusztaink a Munster cipőfűzőjét sem köthetné meg. A német-francia határ mentén készítik, mindkét oldalon, de eltérő felfogásban. A francia telt, érett, folyós belsejű és olyan büdös, hogy a szagára rá lehet akasztani a nagykabátot, a német verzió ezzel szemben szárazabb, szikárabb, de ha megérik, az is olyan, mint egy kéthetes tornazokni, amit pacallevesben kifőztek és kint felejtettek a közös retyón három hónapra…
Bíró: Vádlott kérjük, tartózkodjon a túlzottan szemléletes hasonlatoktól!
Vádlott: Igenis bíró úr. Szóval ennek a Munsternek a krémsajtosított „szelídített” változatát fedeztem fel a minap egyik „négybetűs” hipermarketünk polcán mélyen leszállított áron. Nem vitte a kutya se. Nem ismerték, aki meg megszagolta, az azt is letagadta, hogy valaha a kezébe vette a dobozt, bár a kezén még napokig lehetett érezni. Gyermekkorom óta vonzódom a krémsajtokhoz, eszményi hordozóanyagnak tartom mindenféle krémek, szószok, mártások előállításához. Semleges, könnyen keverhető, adagolható, simulékony, gyakran használom, ha főzök.
Bíró: Ön szakács?
Vádlott: Nem, bíró úr, közgazdász vagyok, csak szeretek főzni.
Bíró: Rendben van, folytassa, csak próbáljon meg közelíteni a tárgyhoz, ha lehet. Négy nap múlva karácsony.
Vádlott: Igyekszem bíró úr. Vettem a sajtból néhány dobozzal, hogy jó lesz majd későbbre is ha netán megint megkívánok egy kis jó istenes lábszagú…
Bíró: A tárgyra, ha kérhetném!
Vádlott: Igenis. Tizenhat éve lakom Sashalmon egy csendes utcácskában. Az egyik szomszédom egy óvoda. Eszményi szomszédság, csak reggel hét és este öt körül nem szabad otthon lenni, amikor hozzák-viszik a gyerekeket, bár ezt is meg lehet szokni. Eleinte, mikor még kötetlen munkaidőben dolgoztam, nem nagyon zavart, hogy nem akkor tudok kiállni a kocsival, amikor szeretnék, mert mindig volt egy-két kényelmes anyuka, aki nem átallott a kocsibeállómba parkolni a dzsipjével, pusztán azért, hogy spóroljon három métert a kis Kevinnel vagy Dzsennifierrel reggelente óvodába menet. Amióta viszont keményen időre járok dolgozni, zavarni kezdett a dolog. Vettem egy fél négyzetméteres vörös „Autó kihajtás, megállni tilos!” táblát, felszögeltem a kapura és résnyire nyitva hagytam a kaput, hogy a kutya ki tudjon kukucskálni néha. Teljesen jámbor, tizenkét éves, süket, mint Beethoven, de hát harminc kiló és úgy néz ki, mint egy hegyi medve, tehát ez a kettős intézkedés nagyjából bevált. Egyetlen kivétel volt, akivel nem tudtam zöldágra vergődni. Egy ellenszenves, vörösre pingált fejű némber, szúrós, gonosz szemekkel, és két, bömbölő taknyos gyerekkel (nem csodálom, hogy bömböltek állandóan, én csak percekre láttam az anyjukat, nekik viszont egész nap el kellett viselni).
Bíró: Vádlott, tartózkodjon a sértettet illető negatív kifejezésektől.
Vádlott: Elnézést bíró úr. Szóval ez a nőszemély (a sértett) továbbra is szisztematikusan beállta a kapubejárómba a tetves Béemvé X-akárhányasával (tudják, amelyik olyan, mint egy luxus-halottaskocsi), sőt nem átallott a nyavalyás hamutartóját a pázsitomra üríteni! Tisztelt Bíróság, magam is dohányoztam huszonöt évig, de ez már nekem is sok volt. Amikor kulturáltan szóvá tettem, hogy jobban tenné, ha a saját tyúkszaros háza előtt hajigálná ki a büdös csikkjeit a tetves autójából, még neki állt feljebb. Azt mondta, hogy ő oda áll ahova akar, és azt szór ki a kocsijából, amit akar, én meg fogjam be a pofámat, mert ő ideküldi a férjét, aki majd jól beveri, ha nem fogom be. Tisztelt bíróság, mint látható nem vagyok az ökölharc híve, korlátolt lotyókkal sem állok le vitatkozni, de amit tett nem maradhatott megbosszulatlan. Vártam és a méltó bosszún gondolkodtam. És itt jön a képbe a Munster. Van nekem egy öreg Bosch fagyasztóm a pincében. Remek darab, mínusz 30 fokot lehet csinálni benne. Egy márciusi este fogtam az egyik doboz Munstert, a jó kétharmadát kiettem belőle (újhagymával, csípős kolbásszal, friss bagettel isteni! Már csak egy kori sör hiányzott, de munka közben nem iszom), és a maradékot levittem a fagyasztó mélyére. Másnap reggel a kővé fagyott sajtot a kislukú kézi reszelőmön, (amivel a szerecsendiót szoktam reszelni) finom fagyos porrá reszeltem és kisettenkedtem a kerítéshez. Amikor jött a boszorkány a Béemvével és a két porontyát bevonszolta az óvodába, előugrottam a kapuoszlop fedezékéből és a sajtport szépen egyenletesen beszórtam az autó szélvédője és a motorháztető közé, oda, ahonnan a levegőt szívja be a fűtéshez. Ezután visszasiettem a házba. Biztos emlékszik a Tisztelt Bíróság, idén hideg márciusunk volt, még hó is esett. Az ablakból figyeltem, hogy visszajött a banya, bevágta magát a kocsiba, a csikket kipöckölte az ablakon, felbőgette a motort és elporzott. Csípős volt aznap a reggel, biztos rárántotta a fűtést a hülye kurvája.
Bíró: Vádlott, figyelmeztetem…
Vádlott: Elnézést, bíró úr, visszavonom. Tény, hogy a következő héten taxival jöttek a gyerekek óvodába, utána meg két hétig békávéval, de nem az anyjuk hozta őket, hanem egy bébiszitter, mert állítólag a mamát leszállították a 45-ö buszról, hogy mosakodjon meg, mert így nem lehet emberek közé menni. A Toyotás Józsi a szomszéd utcából mesélte, hogy a Béemvét nem vállalták el sehol klímatisztításra és végül igen nyomott áron sikerült túladni rajta. De ez mind benne van a nyomozati anyagban. Én csak az okokat és előzményeket próbáltam megvilágítani.
Bíró: Köszönjük, a bíróság most két óra szünetet rendel el, a tárgyalást ebéd után folytatjuk. Vádlott lépjen közelebb, szeretnék valamit kérdezni.
Vádlott: Parancsoljon Bíró Úr.
Bíró: Hm.. izé… van még abból a sajtból egy dobozzal netalán?