Ez az étel az adventi kacsalevest követte. Ki kellett találni valami húst és tésztát, amit a kislyány igazán szeret. A családban a paprikás és a nokkedli is nagy kedvencek. Feleségem a paprikást jól készíti, de nokkedlit nem csinál. Vagy fúró, vagy könyök vagy valami obskurus formájú száraztészta van hozzá, amin szépen elsimul a szaft.

A csodahüttõ ezúttal egy kilós "borjúapróhúst" ajánlott, amit még a Metróban vettem. Nosza - borjúpaprikást még nem fõztünk (ha jól emlékszem), legyen hát ez a húsétel.

Hozzávalók:

• 1 kg borjú apróhús
• 3 fej hagyma
• 2 dl tejfel
• 1 csõ zöldpaprika
• 1 paradicsom
• 1 girizd fokhagyma
• 2 evõkanál Farkas András féle pirospaprika
• 4 evõkanál oliva (zsír jobb lenne, de azt nem kedvelik a hölgyek)
• 1 ek liszt
• só, bors

A hús igazi csalódást okozott - ez két darab nagyon bõnyeges hús volt, talán hasaalja vagy puhahátszín. Gondoltam, lefejtem róla, és külön teszem a paprikásba, mert az íze az bizony kell bele!

Minden esetre a hagymát felkockáztam és olivában feltettem a tûzre dinszelni.

A zöldpaprikát, fokhagymát is megaprítottam, a paradicsomot pedig a gázlángon megégettem, hogy könnyen le tudjam hámozni.

A húsról végül csak egy ínréteget fejtettem le a kedvenc filézõkésemmel, amikor jött a telefon, hogy nem jön a lyány. Ettõl kezdve csupán felkockáztam kicsire.

A megpárolódott hagymába beleszórtam a zöldpaprikát és a fokhagymát is, amivel egy kicsit tovább pároltam. Ekkor viszont hozzáadtam a pirospaprika kétharmadát.

Jól megkevertem, majd beletettem több részletben a felvágott húst. Ezt alaposan lepirítottam, forgattam a lábosban. Amikor teljesen kifehéredett a hús és bõ levet eresztett, hozzáadtam a meghámozott paradicsomot is. Így addig kavargattam, míg a leve el nem párolgott.

Ekkor felengedtem annyi vízzel, hogy bõvel ellepje és fedõ alatt lassú tûznél addig fõztem, míg a hús megpuhult. Szerintem itt abba kellett volna hagyni, és megenni pörköltnek - olyan fantasztikus szaftja lett. Dehát nemúgy van ez, kell bele a tejfel, amihez egy kanálnyi lisztet is hozzákevertem - úgy jobban feltapad a szaft a tésztára/nokkedlire.

Ekkorra a tésztavíz is felforrt, kiszaggattam hát a nokkedlit is. A tésztavízben fõztem ki a csigatésztát a kacsaleveshez - két legyet egy fõzõvízzel...

A tejfelt belekevertem a paprikás szaftba és összeforraltam.

Persze elrontottam. Éreztem én, hogy sok lesz az a fél liter tejfel, amit a receptek írtak. Nem is használtam annyit, csak 3,5 dl-t, de ez is sok! Legfeljebb 2 dl kellett volna bele. Kivenni viszont nem lehet - felöntöttem hát 4 merõkanányi kacsalevessel.

Így felhigítva jobb lett :) A hús nagyon szaftos, köszönhetõen a rengeteg innak (lásd még lábszárhús), a nokkedli pedig nokkedli!