A szegény identitászavaros kakaska esete újabb hullámokat generált, megjelentek a konspirációs teóriák is.
Néhány lehetséges változat, avagy miért ment át a kiskakas az úton?
Pizzaszeletvágó írása.
Waka és a kiskakas igaz története(i)
1.
Kukor Gyuri, a kis termetû kakas, szomorúan ballagott a poros, Csatár hegyre vezetõ úton. Vonszolta magát a tûzõ napon. Az elmúlt napok eseményein járt az esze. Az egész a gazda tévedésével indult. Pedig jó ember, most is így emlékszik rá Gyuri. A gazda mindig pontosan hozta a jó méretre darált kukoricát, szépen tisztán tartotta a szálláshelyet, elzavarta a szemtelen verebeket. Tévedett. Ezt már nem menti semmi.
Eleinte Gyuri szépen fejlõdött, egyedüli kakasként büszkén feszített a tyúkok között. Várta már az alkalmat, hogy a tyúkok, egyik szebb, mint a másik, végre ránézzenek, „úgy” nézzenek rá. Két napja is büszkén feszítette a mellét a kerítés mellett, mikor azt hallja: Te Mariska, ez egy se lett kakas! Azt gondoltam, hogy itt ez a kis apró az lesz, de az sem.
Másnapra megtörtént a baj. Ahogy a gazda kiengedte õket az udvarra, már ott várta õket egy hatalmas termetû, színes tollú kakas, a Kálmán. Sarkantyúján megcsillant a felkelõ nap fénye, csõre büszke ívben görbült. Az összes tyúk elalélt a gyönyörûségtõl . A tyúknak hitt Gyuri rettegve lapult a tyúkól ajtajához. Nem volt segítség. Kálmán nem tévedett, elemi erõvel támadt rá, megcsípte a szárnyát, belevágta a sarkantyúját, megrúgta, hogy bordája törött. Gyuri utolsó erejével kitört és futott, futott világgá.
Most itt ez az út. Nicsak, ott egy ember. Ás. Hirtelen megcsillan valami az ásónyomban. Egy gyémánt félkrajcár! Gyuri odaugrik, felkapja. „Ezzel visszamegyek a gazdához, ezért megdicsér és biztos megvédelmez”, ez villan át a fején, …. meg az ásó éle.
Adod vissza! – ezt hallja utoljára.
Az ember, akit egyébként Waka néven ismerünk, morog magában: A fene se akarta agyon csapni! Olyan kis helyes volt. Na, nem baj, lesz belõle leves és poszt. A fõtt húst meg békönöm szalonnával, csorogjon a sok kocsmatöltelék nyála!
2.
Gyuri érezte, hogy õ más. Nem akart kakas lenni. Az elsõ sokk akkor érte, mikor érezte, hogy nagyobbra nõ, mint a tyúkok körülötte. Innentõl szándékosan nem evett, a tyúkól mögött torkába dugta a lábát, és hánytatta magát minden evés után. Késõbb a taraja, sarkantyúi kezdtek nõni, ezeket a tyúkól falához dörzsölve koptatta. Sokáig fel sem tûnt senkinek. Gyurit tyúkként fogadták el társai.
Azonban egyszer csak megtörtént az elkerülhetetlen. Kálmán, a másik kakas egyre nõtt, egyre izmosabb, férfiasabb lett. Mi tagadás, Gyuri vonzódott hozzá. Kálmán színes tollaihoz dörgölõzött, pedig az többször is megverte. De az is jólesett. Tele volt kék foltokkal, szárnya is megsérült, de Kálmán mellõl nem tágított.
A bordái késõbb törtek el. Nem Kálmán volt az, bár az okot õ szolgáltatta. Egyik alkalommal ugyanis nem zavarta el Gyurit, hanem feltûnõen kedves volt hozzá. A tyúkok nem nézték jó szemmel, hogy Gyuri igyekszik kisajátítani Kálmánt, még aznap körbevették, és bordáját törték, annyira megverték.
Másnap a gazda látta, hogy baj van, a kis tyúk, mert tyúknak hitte õ is, nem fogja túlélni. Gyorsan levágta Gyurit, majd felhívta Ilonkát, unokatestvérét a helyi Coop üzletben, hogy nem lehetne-e feketén valahogy eladni a kistestû tyúkot, nehogy kár érje már õket. El lehetett. Egy Waka nevû helyi lakos vette meg, és méltó ételt készített belõle.
3.
Napfényes hajnal virradt a tyúkudvarra. A hõmérséklet gyorsan emelkedett. 40 fok árnyékban. De árnyék sehol.
Három kakas, Senki Alfonz, Csülök és Tuskó Hopkins vészjóslóan vette körbe negyedik társukat a Török Szultánt, aki nem ijedt meg, nyugodtan vakarta fején a tollat hosszú körmeivel.
- Te, Török Szultán! Tartozol nekünk! Amiatt, a gyémánt félkrajcár miatt jöttünk ilyen messzire, vállaltuk a veszélyt, a fogva tartást ebben a büdös porfészekben! Hová tetted?
- Mit kakaskodtok?! Azt hiszitek, megijedek néhány ilyen csavargó koszos kakastól?
Tuskó ütésre lendülõ szárnyát Senki Alfonz visszafogta:
- Beszélj!
- Semmi közötök hozzá! Egyébként odaadtam a kiskakasnak, Gyurinak. Kiderült, hogy az övé. Minden nap kérte! „Hallod-e te Török Szultán! Add vissza a gyémánt félkrajcáromat!” Attól féltem fellármázza a karvalyt és akkor nincs tovább.
Csakugyan így történhetett, mert másnapra a Kiskakas megszökött és egyedül próbálta elvinni a gyémánt félkrajcárt a francia idegenlégió központi parancsnokságára.
A végzet közbeszólt.
A beduin sátorba betévedõ Kiskakast levágták, a dulakodás közben bordái törtek. A beduinok felismerve az üzleti lehetõséget, kéklábú csirkeként próbálták értékesíteni a franciáknak, de csak kis testû tyúkként vették meg. Mikor a tévedés kiderült, exportálták keletre, ahol egy Waka nevû illetõ mit sem sejtve még posztot is írt róla. Így maradt fenn a hõs Kiskakas emléke mindörökre.
Legalábbis ezt a történetet meséli a Török Szultán, a Három Vak Kakashoz! nevû itatóban, amit egy gyémánt félkrajcárból vásárolt meg.
4.
Az igazság
- Józsi, várjál még, ne indulj!
- Mi a helyzet Sanyikám? – fordul vissza a tyúkszállító ketreces, pótkocsis IFA-tól Józsi a sofõr, a házból kiszaladó telepvezetõ felé.
Sanyi lélekszakadva fut hozzá:
- Most telefonált a fõnök, hogy kell még 40 kistestû tyúk. Tudod, a gróf Baromffy Lóránt vágóhídjára.
- Na, elmész a francba Sanyikám! Erre a kocsira már semmi nem fér fel. 40 darabért meg nem fordulunk kétszer!
- Csinálj valamit Józsi, mert mehetünk vissza, te a bölcsészkarra én meg belgyógyásznak!
- Na jó, hozzad. Majd valahogy beletaposom õket a ketrecbe.
Beletaposta. Ölni nem, már csak kopasztani kellett a kiskakast, aki 40-edikként a 39 tyúk közé keveredett. Büszke kakas lehet, hiszen megvédett 2 munkahelyet!
