Belebotlottam egy fantasztikus darab marha karajcsontba, amit nem tudtam otthagyni a boltban és csak 400 forint volt kilója. Alaplevem nagyon ritkán van, nem is nagyon használok, de ebből a bordából muszáj készíteni egyet.
Azért a netet megnéztem, mert a szakácskönyveimben mindenféle borjúcsontok szerepelnek csak alaplé készítésére. Legszimpatikusabb Toma receptje volt, gondoltam ennek alapján készítem el.
Elõkészítettem a hozzávalókat:
- 1,4 kg marha húsoscsont (kéne még velõscsont is, de az nem volt a hentesnél)
- 70 dkg marhacomb (mert azt is találtam a hûtõben)
- 3 szál répa
- 1,5 szál öreg gyökér
- 2 fej vereshagyma
- darabka karaláb
- darabka zeller
- 1 zöldpaprika (az mindenbe kell)
- 1 fej fokhagyma
- kis darab kelkáposzta
- só, bors, szerecsendióvirág
- Toma által használt alma és paradicsom kimaradt, miután nem szószalapot, hanem húsalaplét készítettem.
A húst szétbontottam bordákra, mert egyben túl nagy darab, nem fér be semmibe. A zöldségeket nagyobb darabokra kockáztam és a fokhagymafejet kettévágtam. Kibéleltem a nagy tepsimet alufóliával (utálom mosogatni a ráégett cuccot) és belepakoltam a csontokat, a két fél fokhagymát vágási felülettel lefelé és a feldarabolt zöldségeket. Szépen kitöltötte a tepsit. Beledugdostam még az összekockázott marhacombot és kicsit megsóztam, borsoztam. Az egészet betoltam a sütõbe 200 fokra.
Másfél óra múlva jutott az eszembe, hogy már ki kéne venni.
Mindent átpakoltam egy méretes fazékba (8 literes), kivéve a fokhagymát. Ez utóbbit pirítósra kenve azonnal megettük!!! Hogy egyáltalán minek tettem a tepsibe, nem tudom, mert szaft nem volt a tepsi alján, így az ízéből semmi nem ment át az alapanyagokba. A húslét amúgy sem akartam fokhagymázni, viszont jó alkalom volt kipróbálni életemben először a sült fokhagymát. Hogy az milyen finom ...
A fazékba 5 liter vizet is öntöttem, és a tûzre tettem. Hozzáadtam két nagyobb szerecsendióvirágot és egy kis kanálnyi szemes borsot is, sót viszont csak módjával, hiszen ha besûrítem, túl sós lesz. Amikor felforrt, levettem a lángot egész kicsire, hogy éppen csak gyöngyözzön.
Magára hagytam a fazekat 5 órára. Olyan illatok szálltak már a lakásban, hogy az leírhatatlan!
Kiszedtem a csontokat és a húsokat. Az ehetõ részt egy másik, kisebb fazékba tettem, mert ha már ennyit dolgoztam vele, legyen egy jó húsleves is, az alaplébe pedig nem kell. Ezzel a tányérral másnap a kutya oly boldog volt ...
Két sárgarépát és 3 idei gyökeret megpucoltam és a kiszedett húsokhoz adtam. Rámertem 2 litert az alaplébõl meg vizet is adtam hozzá kicsit, és megfõztem húslevesnek.
Az alaplé maradékát (kb 2,5 liter) papírtörölközõ(kö)n szapora szentségelés közben átszûrtem. Valamiért nem jó szûrõnek a papirtörölközõ. Van itthon papír kávészûrõm is - az még rosszabb! A papír nagyon rossz néven veszi a zsírt - azonnal eltömődik tőle. Mindegy, a lényeg, hogy az úszkáló zöldek mind eltûntek a lébõl.
A zöldségeket viszont nem akartam a kutyának adni. Gondoltam, pürésítem és kis adagokban lefagyasztom. Rengeteg ételbe el tudom sütni Vegeta helyett!
A pépet pirinyó dobozokba zárva tettem a csodahüttõbe (van azért annak a hûtõnek bemenete is, nem csak kiveszünk dolgokat belõle).
A leszûrt alaplevet ezután ismér feltettem forrni, és kb harmadára besûrítettem, majd kitettem az udvarra éjszakára kihülni. Letakartam azért egy tányérral, nehogy bármi ellopja. A zsír szépen megfagyott a tetején, amit Hajdu Laci tanácsa szerint villával ügyesen le lehetett szedni.
Kompakt mûanyag dobozokba mertem, ami szintén a csodahüttõben foglalja már a helyet.
Helytakarékossági szempontok miatt valószínûleg kiveszem a dobozokból, ha megfagyott és zacskókban teszem vissza. Feliratozva.
