Süllőcske írása
Bizony, sömmi szögedi harcsácska, pontyocska nem készül ebben a posztban. Csak a földi almáról lesz szó, erről a csodagumóról. És nem is gondoljuk újra ezt a két népies étket, csak úgy esszük, ahogy eleink, mert így kapunk őszinte, igazi éhségételt, amely annál nem is akar több, vagy más lenni.
Ilyenkor, tavasztájon az öreg pityóka szezonja van és vannak ételek, amelyek ebből az igaziak. Olvastam, hogy a britek földjén dolgozó litvánoknak micsoda nehézség nemzeti étkükhöz, a zeppelinhez beszerezni a fekete, aszott vén krumplit.
Itt viszont, amit az erre szerintem alkalmas fajtából, a Balatoni Rózsából készítünk, az a:
Hajaskrumpli
Igazi klasszikus. Lehet vacsora, reggeli, ebéd, főve, vagy sülve, tábortűz hamujában, kályhaszemben, lerben, motorházban, vízpart, vagy sivatag forró homokjában, konfitálva, szuvidálva, de csakis hajában.
Ezt én tepsibe terített són sütöttem.
Én az öreg krumpli haját lehántom. A fiatalét dehogyis. Baranyában nagyanyóék zsiradékot adtak hozzá. Vagy mágocsi hidegen ütött olajat, vagy sós, paprikás zsírt, fokhagymával. Hagymák mindig ott voltak, nyersen, de néha a krumplival együtt, szintén héjában sütve. Nagyon jó volt vele a paprikás savanyú káposzta.
Mindig melegen ettük, sokszor reggelire, de ha vaj is került rá, és az beleolvadt az omlós krumpliba, volt hozzá újhagyma, nem kívántunk semmi mást a világon megenni.
Ezen a képen is hagymafélékkel,petrezselyemmel, hidegen sajtolt, sós, fokhagymás olajjal, füstölt paprikával, házi, csípős paprikakrémmel tálaltam.
És még egy jó dolog: a nádvilla. Hát olyan már nincs a kereskedelemben, én magam csinálom a régiek evőeszközét. Ilyenféle étkeket csipeszelni, és felszúrni is lehet vele. Savanyú káposztát, metéltet feltekerhetjük rá, még vágni is lehet vele. Könnyű, kellemes, természetes.
A nyugati országrészben köretnek, magában, kedvelik a másik eledelt, melyről megemlékeznék. Van, hogy magam se kívánok egyszerűbb, laktatóbb finomságot mint az:
Egy tál dödölle
Van ám válfaja ennek is, sorolni lehet, én egy zalait készítettem ma vacsorára.
Hajában főztem a pityókát, most a Katica nevezetűt. Forrón kell hámozni, törni, só, fehér bors, szerecsendió rá. Én nem túl sok lisztet teszek hozzá, talán tizenöt százalékot, vagy annyit se. Ami fontos, hogy a főzővíz gőze fölött, forrón kell keverni, alaposan, szép selymesre. Nem fog ragadni, amikor szivar alakokat sodrunk a masszából. A serpenyőben apróra vágott szalonnát olvasztunk, rá hagymát, rátesszük a szivarokat és hagyjuk pirulni, majd forgatjuk. Akkor jó, ha szépen föltapadnak, megpirulnak a pörcöcskék, hagymadarabkák.
Ha kész, mártást adhatunk rá. Most kapros tejfellel locsoltam, kis juhsajtot reszeltem még rá.
De sokféle lehet a mártás. A dödölle salátával teljes étel. Nem mondom azért, hogy nem illik egy jó kis vaddisznótokányhoz. Illik.
