Vendégeket vártunk vacsorára, ahol egyikőjük csak baromfit ehet. Ez persze nem bonyolult - rengeteg csirkerecept létezik, de ki akartam tenni magamért valami különlegessel.

"A madarasban van kapirgálós kakaska!" - hívott a feleségem.

Hát persze, ez nem mindennapos étel! Legyen hát kakas. Néhány alaprecept a netről (Julia Child, Alton Brown és Bombadil Toma) meggyőzött, hogy a franciák klasszikusát, a Coq au Vin-t (ejtsd kokoven) készítsem, ami nem más mint kakas vörösborban. A kakas pácolását és az alaplevet még előző este megcsináltam, de valószínű kevesebb idő is elég lenne rá.

A madár elég kicsi volt - mintegy másfél kilós aprólékjával együtt. A fotó szándékosan életlen - ez it nem a reklám helye. Persze ...

A felhasznált anyagok ehhez a mérethez vannak számítva.

• 1 kakaska
• 20 dkg kolozsvári szalonna
• 1 nagyobb sárgarépa
• 1 kis gyökér
• 20 deka gomba (portobello volt a boltban)
• 7,5 dl vörösbor
• 2 kisebb fehérhagyma, 4 kis sonkahagyma (eredetileg 15 gyöngyhagyma, de az nem volt)
• kis marék fokhagyma
• maréknyi kakukkfű
• 1 dl brandy vagy konyak
• 5 dkg ghí vagy vaj
• kis oliva olaj
• só, bors

A kakast megtiszítottam a maradék pelyhektől (nagyon tiszta volt!) és feldaraboltam (később a szárnyat is szétvágtam kettőbe). Különvettem a belsőséget, nyakát és a zsírját.

Az aprólékot és egy gyökeret serpenyőbe tettem, ahol a saját zsírján alaposan megpirítottam, majd kis répával, fél zöldpaprikával és borssal kis alaplevet főztem belőle.

Egy háromliteres edénybe kakukkfüvet, babért és megaprított fokhagymát szórtam amit a bor felével felöntöttem. Ebbe belepakoltam a kakasdarabokat alaposan átforgatva a lében. Hozzáadtam a maradék répát felkarikázva és egy durvára vágott hagymát. Felöntöttem a maradék borral és kitettem a hideg éjszakára pácolódni.

A szalonnát 1 centis hasábokra vágtam, majd annyi vízben, ami éppen ellepi feltettem egy serpenyőben főni. Teljesen lefőztem a vizet róla és kisütöttem a zsírját is. A főzést megspórolhattam volna, ha főtt császárszalonnát veszek, de az nem volt elég szép.

Kiszedtem egy tálkába a megsült szalonnát, mert a zsírjára és szaftjára még szükségem volt. Felöntöttem kis vízzel a serpenyőt, hogy a rásült finomságokat leoldjam, majd kitettem kihülni. Amikor meghült, a zsírt egy villával leemeltem a tetejéről egy nagy serpenyőbe.

Kivettem a kakas darabokat a pácléből, alaposan lecsöpögtettem, majd papírtörlővel szárazra törölgettem öket. Vékonyan megliszteztem - éppen, hogy egy kicsi liszt legyen rajta - és egy tortahűtő rácsra helyeztem (így nem ragad le).

A nagy serpenyővel, a félbevágott hagymákkal és a kakassal kivonultam a teraszra az indukciós rezsóhoz füstöt csinálni. Kicsit hideg volt (tudom: sapka, sál, kabát), de legalább nem kellett fél napig szellőztetni a lakást. A szalonnazsírhoz adtam a ghí-t, felhevítettem és a hagymákat a vágási felülettel lefele beletettem. Utána tettem még néhány apróbb darabot a kakasból is.

A képek kicsit homályosak lettek a hideg és a gőz miatt, de ez semmit sem rontott az alaposan megpirított hagymán és húson. Ezt az adagot kitettem, majd belement a kakas többi alkotórésze is a serpenyőbe, amit szintén szépen körbepirítottam.

Beleöntöttem a deci konyakot a serpenyőbe, meggyújtottam és élveztem a látványt, míg kavargattam a húst. persze ehhez visszatettem a már kisült húsokat is, hogy azok is részesüljenek a flambírozás gyönyöreiben.

Van egy szép nagy ovális fedeles üvegtepsim, amiben húsokat szoktam sütni a sötőben. Ennek az aljára öntöttem egy kicsit a pácléből, rátettem a kakasdarabokat és a pirított hagymákat.

A szalonnát a maradék szaftjával beledobtam a sütő serpenyőbe, hogy az újabb adag pörzsanyagot is feloldjam, mellétettem még 4 fokhagymagerezdet és felforrósítottam, majd az egészet ráborítottam a kakasra.

Ráöntöttem a leszűrt alaplevet és a páclevet, megszórtam még kis kakukkfűvel és egy evőkanál sóval. Lefedve betoltam a sütőbe 190 fokra rotyogni, ahol persze egy naaagy sonkatök sült.

Megtöröltem és felnegyedeltem a gombákat (többet, mint a recept kér, hogy legyen másnapra kis gombás tojás reggelire). Egy csöpp olivára dobtam megsózva és megborsozva. Addíg pirítottam, míg a vizet kiadta magából. Ha már így benne voltam a flambírozásban - meg a konyakos üveg is kéznél volt - egy kicsit a gombára is tettem.

Eredetileg a gombát is bele kéne tenni a tepsibe a kakas mellé, de feleségem nem eszik gombát, és féltem, hogy esetleg a vendégek sem. Jó helye volt annak egy jénaiban (és végül csak a feleségem nem evett belőle).

Két és fél óra múlva kivettem a sütőből. Kihalásztam belőle a kakasdarabokat egy jénaiba és betettem a még meleg sütőbe, hogy melegen maradjon. Kidobtam a babérleveleket és a szaftot botmixerrel összetörtem. Be kellett valahogy sűríteni és nem akartam lisztet használni. Amúgy is szeretek pürét csinálni a különböző szaftokból, mert remek az íz a körítésen - a hús eleve szaftos.

A körítésen sokat vacilláltam. Krumplit nem lehet, nem ehetik néhányan. Tésztát valahogy nem éreztem idevalónak, bár Waka ötlete a gnocchival nagyon tetszett. Arra viszont már időm nem volt. Marad a párolt zöldség és egy kis párolt rizs. A megmosott rizst megpirítottam kanányi oliván, megsóztam és másfélszeres mennyiségű vízzel kis lángon fedő alatt pároltam, míg a viz eltűnt a tetejéről. Ekkor a lefedett edényt beküldtem a kakas mellé a sütőbe pihenni.

Egy kilónyi sárgarépát felkockáztam és vajon megpároltam/pirítottam félkeményre. Mondjuk puhább lett, mint amikor curryhez pirítom, de volt még mit harapni rajta. Feleségem szerint a roppanósabb jobb lett volna - ám legyen. Legközelebb. Egy bő fél kiló mirelit zöldborsót is megpároltam vajon. Ez kivételesen édes zöldborsó volt - megyek veszek még belőle!

Persze már belefogtunk, amikor eszembe jutott, hogy a kitálalt ételről is kell fénykép :)

és másnap délben:

Desszertnek barna vajon sült körtét málnás-balzsamecetes öntettel készítettem.

Ez étel valószínűleg nagyobb kakassal lenne az igazi annak keményebb húsával, de így is nagy sikere volt.