Évek óta keresem a jó halászlét étteremekben. Étteremben, mert a szomszédasszony finomat főz, de hozzá mégsem állíthatok be, hogy most gyorsan főzzön egyet. Jót főz az öccse is, de csak nyáron és csak Gárdonyban - ha fog halat (idén sokat fogott).

A Fény utcai piacon jártam ügyintézés után, és szemembe ötlött a Hortobágyi Halgazdaság halboltja az emeleten a külső soron. Egyszer már gondoltam, hogy megnézem, de nem voltak nyitva. Van még halas bőven a piacon, de azt hallottam, a hortobágyi ponty az finom. Megálltam hát a pult előtt, bámészkodtam. Volt ott minden: ponty szeletek, fejek, uszonyok és farkak, harcsa borda, ikra belsőség. Láttam a közeli zöldségesnél almapaprikát is 10 kilós zsákban 800-ért - ezt el kéne tenni télire! Gyors telefon haza, de ahogy elújságoltam a feleségemnek, azzal a mondattal le is beszéltem magam róla. Van a kamrában saját peperoni és mini bell savanyítva - az több évre is elég lesz. De csak ott bambultam a halaspult előtt, amikor jött Lucifer, és beleültette a kisördögöt a fejembe, aki aztán ott duruzsolt, hogy "főzz halászlét tenmagad". Még egy darabig ellenálltam, de végül csak elbuktam!

Vettem hát:

• 2 nagy ponty fej
• 45 dkg ikra
• 50 dkg belsőség sok májjal, meg kibontatlan ikrával
• 70 dkg ponty első uszony körüli csont és hús valamint srégen elvágott pontyfarok
• 2 kiló élőponty, amit kértem, hogy tiszítsanak meg és darabolják fel, mert lusta vagyok.

Ez összességében kicsit több, mint 4 kiló, amiben mindössze 8 pontypatkó volt, de gondoltam ennyi elég lesz. Kis lelkiismeretfurdalással vittem haza a nagy zacskónyi halat: feleségem még a hal szagától is elmenekül. Aznap már nem csináltam vele semmit, csupán duplazacskóban a hűtő leghátsó bugyraiba tettem, ahol 2 C az átlaghőmérséklet.

Eljött a reggel, feleségem elment dolgozóba, szabad volt a konyha még halazásra is! Egy kis időt azért eltöltöttem néhány halászlé recept olvasásával - főleg az arányok miatt, de végül is előkészítettem az alábbi nyersanyagokat:

• 1,25 kg vereshagyma (ez a spájzból)
• 22 dkg pirospaprika Süllőcskétől
• 6 dkg csípős paprika Bátyáról
• 9 dkg durva szemű só (a mennyiségeket a főzés után számoltam ki a tárolók súlycsökkenéséből)

Gyufatészta is kell, mert én azért valahol bajai kéne, hogy legyek, hát ahhoz pedig:

• 20 dkg BF55-ös rétesliszt
• 30 dkg BL55-ös fehérliszt
• 4 nagy tojás
• 1/2 dl víz
• só

3 óra - kezdhetem a feldolgozást. A tűzrakóhelyet már előkészítettem, a bogrács tiszta (gondolom, ismerős kicsit nektek is). A halnak kell 2 óra a sóban és este 7-re a levesnek el kell készülnie tésztástól!

Kivettem a halas csomagot a hűtőből, kibontottam a zacskőkat és itt ért egy nagy meglepetés: NEM VOLT HALSZAG! Nagyon frissnek kell lennie a halnak, ahhoz, hogy ne érezzem a halszagot!

Fellelkesedve nekiláttam szétválogatni a halkatrészeket sózáshoz. Elsőnek az ikrát hártyáztam le, amivel nem volt sok dolgom, az már konyhakész volt. Találtam viszont egy szem óriás ikrát, amit nem tudom hogy varázsolt oda a halas. A bal kép bal alján, illetve a jobb kép jobb alsó sarkában látható fényes golyóról van szó. Azért ezt is beletettem, de a továbbiakban el is feledkeztem róla. 

Jött a ponty, amiből kiemeltem a patkót, farokszeletet és azt is alaposan besóztam. A másik oldalát is majd egy külön dobozba tettem.

A ponty belsőségei közt találtam ikrát, amit már le kellet hártyázni és azt is az ikrásdobozba tettem. Nem egy nagy dolog az ikrát meghámozni, nem kell tőle félni. Találtam sok májat is, meg valamit, ami talán a lépe lehet a halnak. Utólag finomnak bizonyult!

Jöttek a harcsabordák - abban jó sok csont van, biztosan segít majd süríteni a levet. Megpucoltam a fejeket is: a halas a keserüfogat kivette (fogalmam sincs hol kellene keresni), kivettem a kopoltyúkat és a szemeket is - nem szeretem, ha visszanéz a tányérból az ebédem. Ez a félelem azóta van bennem, hogy Tokioban egy roppan elegáns klubban vacsoráztatott a vendéglátom, és majdnem minden mozgott még a tányérban ( gggrrrrr ), bár ezt az ötödik napon már megszoktam.

Ezeket a csontos részeket felrétegezve egy harmadik dobozba tettem persze szépen megsózva!

A hagymát megpucoltam, durván megvágtam, majd az apritóban kicsire vágtam a géppel. Az egészet a halas doboz tetejére terítettem

Ezek a dobozok nagyon jól záródó tetővel rendelkeznek, így nyugodtan visszatettem a hűtőbe - nem lesz halszag.

4 óra. Kezdjük a tésztagyúrást, a főzés közben úgysem érek majd rá. Nagyon szépek a tojások, de azért adtam egy féldeci vizet is hozzá. A durva munkát a robotgépre bíztam. Ha gyúrt tésztát készítek, általában fele-fele arányban használok réteslisztet és simalisztet. Az egyszerfogós rétesliszttel még jobb eredményeim vannak, így most is azt használtam.

Kiborítottam egy alaposan lisztezett deszkára, megszórtam bátran további liszttel, mert puha volt. Ki is nyújtottam  szép nagyra és elkezdtem szeletelni. Ragadt. Összeragadt. A fene, akkor most újra összegyúrom, hogy kemény legyen. Régebben nem géppel kezdtem a keverést, így most nem is éreztem, elég-e a liszt a tésztában. Minden esetre gyanúsan könnyű volt nyújtani.

A kemény tésztát rendes munka volt 1 mm vastagra nyújtani, de végül is győztem! A tészta maradhat a deszkán kicsit száradni, az nem árt neki.

Már 5 óra elmúlt! A hal majdnem 2 órája a sóban, nekiláthatok a tűznek és a főzésnek. A legutóbbi tudományos vizsgálatok és mérések kimutatták , hogy a halászlevet lehet felfelé szélesedő bográcsban is főzni, valamint nagy lángon kell dolgozni. Ez nekem kedvez, nincs halászléfőző bográcsom, van viszont vas meg réz is. Méregettem a nagyobbik vasat - az csak 10 literes, nem kockáztatok: 1,25kg hagyma, 4kg hal, 5 liter víz éppen 10 liter vagy ki is csordul. Marad a kedvenc, amit mindig használok nagy mennyiségeknél: egy 35 literes szilvafőző rézüst. Lehetne kicsit tisztább is, de ez már évek folyamán égett bele. Rontani nem fog a dolgokon. A tűzrakóból kilapátoltam 2 talicskányi ázott hamut - ment a komposztra, mint kálium forrás - és felemeltem a rácsot 4 téglára, hogy nagyobb huzatja legyen a tűznek. Némi fenyő is bekerült, de ez csak gyújtósnak kellett, innentől sárgabarackon és cseresznyén fog a halászlé főni (ez van legfelül a farakáson).

Először beletettem a hagymát az aljára, majd a tetejére fektettem az összes csontot/fejet/farkot.

Kimértem 5 liter vizet (a tudósok szerint 1kg halhoz 1,2 l víz kell - kerekítettem kicsit) a halra. Feltettem a bográcsot a tűzre és drukkoltam. Időben jól állok, még csak 17:30, van időm.

17:45 ellenőrzés. Kicsit kicsi a láng, pakoljunk alá alaposabban! Utána töltöttem bő két liter vizet, nagyon sokat elforrt, biztosan szükség lesz még rá.

18:15 Zubog, habját elfőtte, elő a paprikával. Azért nem csak én cimkézek, néha a feleségem is :) Az édespaprikából egy púpozott szedőkanállal, a csípősből (amin persze nincs cimke, csak valami halvány szöveg, hogy "csi") pedig egy evőkanálnyit szórtam a zubogó lé tetejére. Azt azért tudni kell, hogy ez egy szép nagy tálaló kanál, kb 6 evőkanálnyi.

Fél 7. Beletettem a patkókat is a szép piros lébe. Feltettem forrni a tésztavizet a gázra.

18:50  Mehet az ikra és egy újabb nagykanál paprika is a lébe, aminek így pont 10 perce van a kiteljesedésig. Közben telefon: a vendégek késnek, lekapcsolom a tüzet a tésztavíz alatt. Dühöngök.

Háromnegyed nyolc. Tűkön állok (ülni nincs türelmem). A tésztát is megfőztem azóta, a hallé is várakozik a fogyasztókra.

Befutnak a vendégek, tálalok és nagy csend. Mindenki csak eszik és eszik. Az utolsó szálka után nagyon megdícsérték, ki-ki 3 tányérral evett, meg jutott a gyerekeknek is dobozban.

Másnap reggel feltettem a bográcsot a gázra, mert a kocsonyát nem tudnám lefagyasztani. Leöntöttem a levét, kiszedtem a bográcsból a maradék ikrát, halat és bedobozoltam magamnak szűkösebb időkre. Azért egy kisfazéknyit megtartottam, amit ma és holnap ebédelek. A dobozok persze a varázshüttőben végezték, a maradék halkatrészekkel a kutyát és macskát örvendeztettem meg. Igaz volt a hír, hogy a Hortobágyi Halgazdaság mínőséget tenyészt! Hozzá kell még adnom: a Fény utcai boltjuk eladói - akik nagy lelkesedéssel segítettek kiválasztani a mindenféle halkatrészeket - roppant nagy türelemmel viseltettek beszédes vásárlásom alatt.

Néhány leckét megtanultam ezalatt a főzőcskézés alatt:

1. Soha ne készülj egy étellel akkorra, amikorra a vendégeidet hívtad. Biztos késni fognak!
2. A tökéletes halászlé a hal, a hagyma és a paprika minőségén múlik. Persze a jó víz és rendes só is kell bele.
3. Az én kedvenc halászlém csak az előbbi 5 összetevőből áll.
4. A jó paprika áldás. Köszönd meg, ha hozzájutsz, és takarékoskodj vele az igényesebb ételekig. Köszönöm, Süllőcske!
5. Ne becsülj le semmiféle halászlé típust. Van aki a szegedit, van aki bajait, vagy akár balatonit főz. Mindnek megvan a maga varázsa.
6. A jó hal nem halszagú! (Ezt ugyan már tudtam régről - most is kifordulok egy boltból, ha érzem a hal szagát, mert ott valami nincs rendben)

Konklúzióm:

Megtaláltam azt a halászlevet, amit évek óta kerestem!