Beütött az átkozott köszvény. Volt már vesegörcsöm, de ez sem kutya, ráadásul az év legjobban várt buliján a Körösökre szervezett kiránduláson tört ki rajtam.
Az orvos ellátott gyógyszerrel, pár nap pihenést rendelt, meg diétát javasolt, én meg ahogy fel tudtam kelni, nekiálltam az Internetet böngészni. Hát van káosz rendesen. A purinbevitelt csökkenteni kell ugyebár. Se vége, se hossza a sok „szakértő” oldalnak, melyek egymástól másolt vagy éppen egymásnak ellentmondó táblázatokat és adatokat közölnek a különféle nyersanyagok purintartalmával kapcsolatban. Arról pedig, hogy mit, milyen gyakran lehet enni, nincs két egyforma vélemény. Azt nagyjából leszűrtem, hogy belsőséget soha, vörös húst és édesvízi halat nagy ritkán, baromfit és tengeri halat hetente 1-2-szer ehetek, tilos az élesztő, sóskát és spenótot, salátát és káposztát, valamint hüvelyeseket, különösképp zöldborsót csak kis mennyiségben és ritkán. Ehetek tejterméket, tojást, tésztát, valamint majdnem minden más zöldség- és gyümölcsfélét.
Az orvosomtól kapott, fénymásolt, Dr. XY PhD orvos ezredes nevével fémjelzett tájékoztató például minden hústól eltilt, a kelvirágot néha megengedné, a karfiolt viszont bármikor. Ültem a nagy kupac rántott karfiol előtt, és törtem a buksit: „Minek nevezzelek?”
Úgy gondoltam, amíg a tünetek nem csillapodnak jelentősen, nem kockáztatok, megpróbálom minél komolyabban venni a diétát, aztán majd lassan kialakul az étrend.
Legutóbb egyben sült zöldségfasírtot készítettem gnocchi-val.
Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem írok, nem mértem):
2-3 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
1 szál paszternák
1 kisebb cékla
2 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kis csokor petrezselyemzöld
5-6 zsemle
10 deka sajt
2 tojás
só, bors, ételízesítő
zsemlemorzsa
Jobbról balra: paszternák, petrezselyem, sárgarépa, sárgább répa, cékla.
A zöldségeket eredeti német V-gyalun lereszeltem.
Összekevertem a beáztatott zsemlékkel, a lereszelt sajttal, az apróra vágott hagymával és fokhagymával valamint a fűszerekkel.
Két püspökkenyérformát kivajaztam és megszórtam zsemlemorzsával, belesimítottam a masszát, majd vízfürdőbe állítva megsütöttem. (Bő egy óra sütés után, mikor még mindig lágy volt a massza, elborult az agyam, kivettem a fürdőből, és bevágtam pirulni szárazon.)
Gnocchi
Hozzávalók:
kb. 75 dkg főtt krumpli
15-20 dkg liszt
őrölt szerecsendió
1-2 tojás
só
A mártáshoz:
2-3 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 dl tejföl
pirospaprika
só
olaj
Először a mártást készítettem el. Kevés olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát.
Mikor üveges lett, beletettem a lereszelt fokhagymát, egyet kevertem rajta, majd félrehúztam, beleszórtam a paprikát, és egy korty vízzel azonnal felöntöttem.
Belekevertem a tejfölt, megsóztam, és kiforraltam.
A krumplit áttörtem, mikor kissé kihűlt, belekevertem a tojást, szerecsendióval és sóval fűszereztem, majd apránként hozzáadtam a lisztet. Annyi liszt természetesen nincs, amennyit ne venne fel, de akkor szörnyű lisztíze lesz, tehát csak óvatosan. Mikor már nem tapadt annyira a tálhoz, kiöntöttem az alaposan belisztezett deszkára, 2 centi vastagra nyújtottam, késsel vékony csíkokra szeltem, aztán anyáztam egy jót, mert leragadt. Felkínlódtam, még liszteztem. A csíkokból belisztezett kézzel hurkákat sodortam, ezeket felaprítottam, majd tenyérrel valamelyest gömbölyítettem. Tudom, tudom, az olaszok villával barázdálják, hogy több szószt fel tudjon venni, de az olaszok egyéb furcsaságot is szoktak csinálni, meg biztosan kurvára ráérnek.
Bő, sós, lobogó vízben 3-4 perc alatt kifőztem beleszedtem a mártásba és összekevertem.
Elsőre igen kevésnek tűnt az étel, de kiderült, hogy nagyon laktató, még másnapra is bőven jutott belőle.
