Konyhai tevékenységeim során (mosogatás, befőzés) megy a TV. Amúgy ritkán nézem, ilyenkor is csak háttérzajként szerepel. Megütötte a fülemet egy szópár: sültkörte. Itt-ott hallottam/olvastam már, de nem igazán figyeltem. Most viszont itt a körteszezon, van is a hűtőben sok-sok. Gondoltam, hátha jó ötletet hallok.
És lőn!
Roppant egyszerű, ám zseniális desszertbe kapcsolódtam bele és alig módosítottam az eredeti recepten:

Összetevők 4 főre:

• 2 érett körte
• 5 cl sötét balzsamecet
• 1 dl száraz vörösbor
• 6 nagyobb bazsalikomlevél
• 1 ek ghí vagy 2 ek vaj

Az a barnább valami középen hátul egy "barna vaj" (beurre noisette), ami a franciák kedvencei közé tartozik. Persze nem szándékosan készítettem! Nem is tudtam róla! Csak annyi történt, hogy a saját vajamból akartam ghí-t csinálni, elábrándoztam a gép előtt és arra mentem ki, hogy a ghí bizony egy fekete masszán csücsül. Persze leszűrtem, mert semmit nem dobunk ki. Ami viszont kellemes meglepetésként ért, hogy a lakás nem égett zsírszaggal volt tele, hanem egy eszméletlen finom diós karamell illattal! Mondanom sem kell, beleszűrtem egy üvegbe, hátha jó lesz valamire.
A balzsamecetet a borral egy pirinyó teflon serpenyőben feltettem a legkisebb lángomra, ahol 10 perc alatt besűrűsödött egy elég sűrű folyadékká. Az ízét nem tudom elmesélni - ki kell próbálnod! Ilyen fantasztikus aromával rég találkoztam (igaz soha nem hallottam eddig, hogy a balzsamecetet érdemes besűríteni - a vörösbor már az én ötletem volt, mert kevés ecetem volt itthon). Olyan sűrű lett 10 perc alatt, mint a méz.

A körtéket meghámoztam, magházukat kivettem. A bazsalikom leveleket összecsavartam egy rúddá, és úgy szeleteltem vékony csíkokra. Miért? Azt mondták, a fűszert így kell vágni ... Hááát, jól nézett ki, de az ízén nem változtatott.
Egy öntöttvas serpenyőbe olvasztottam 2 ek ghí-t, amibe 3 félkörtét beletettem. A negyediket félretettem, hogy kipróbáljam a barna vajat is. Megpróbáltam megsütni a körtéket minen oldalukon, de hát ez majdnem lehetetlen, miután a domború felén a körtének kevés lapos felület van, amin megállna. Támogattam fakanállal, villával - végül is megpirult a domború felén is.

Amikor a 3 körte kész lett, szedtem egy kanálnyit a barna vajból és a serpenyőbe tettem. Két másodperc alatt belengte a lakást a karamell és a dió szaga! Hát ez remek, milyen kár, hogy a többit nem ebben sütöttem! Sebaj, majd legközelebb. Ezt a magányos körtét is megsütöttem alaposan.
Előkerestem 4 különféle tányért, amin tálalni fogom, hogy megnyugodjatok: nem csak fehér tányérból eszünk :) Jó, jó, az egyik fehér volt, de nem a készletből!
Mindegyikre megpróbáltam a besűrített balzsamecet/vörösbor-ból művészi mintát alkotni, de ehhez inkább Süllőcskét kellett volna segédnek meginvitálni.

Elhelyeztem minden tányéron egy-egy fél körtét, kidíszítettem kis bazsalikomlevéllel és kész is volt a desszert.

Lehet választani!

Én azt ettem meg, amelyik a barna vajból is kapott (meg bajusza is nőtt közben).