Vendégposzt - Mitzi von Küche

Régi vágyam volt egyszer eljutni Galíciába, Spanyolország eldugott északnyugati csücskébe. Az időjárás arrafelé csapadékos, hűvös, egyedül a fehér albarino bor szőleje terem meg itt. A háborgó tenger sziklás partjai mentén nem napoznak turisták, csak az elemekkel dacoló kirándulók figyelik a halászokat.  A gallegok büszkék kelta eredetükre, ami elsősorban díszítőművészetükben és zenéjükben ismerhető fel. 

A Coruna városa egy kiugró földnyelven fekszik: a nyugati oldalról 2-3 utcányit átsétálva már a keleti tengeröbölnél vagyunk. A régimódi villamossal körbedöcögtünk a földnyelv csúcsán. A kikötőben éppen a vitorlásverseny befutója volt, a hajókat delfinek kísérték. 

Galícia tartomány gasztronómiáját meghatározza a tenger. A nagy hullámzás miatt elismerten kitűnő minőségűek errefelé a tengeri mindenfélék. A rias-ok (folyótorkolatok) környékén remek halakat fognak.  Az éttermek kirakatában furcsa, dinoszaurusz-lábra hasonlító kagylóféléket láttunk kiállítva, ez a percebes (kacsakagyló) – a méregdrága csemegét sokszor életük kockáztatásával tépik le a sziklákról a percebes-halászok. Egy másik különlegesség a navajas, a borotvakagyló, ami tényleg régimódi borotvára hasonlít és nagyon finom, kóstoltam: egyszerűen megfőzve tálalják.

Galícia legfőbb nevezetessége a pulpo a feria (feira) vagy pulpo gallego, a Spanyolország más tájain is népszerű, rézedényben főtt,  jellegzetesen fatálon tálalt előétel. Apró kockákra vágva kínálják: hófehér színű, igazán gusztusos csemege melegen és hidegen is (nem gondolja az ember, hogy eredetileg hogy néz ki megfőzve).

Pulpo gallego recept

Hozzávalók: 1 nagyobb tisztított polip, 2 fej hagyma, 3 babérlevél, só, olivaolaj, pirospaprika (cayenne-i bors).

Egy nagyobb rézedénybe vizet töltünk, beletesszük a hagymát, babérlevelet, a polipot és sózzuk. Kb. 1 óra hosszat főzzük, a vége felé villával megnézzük, puha-e már (nem kell túlfőzni, de puha legyen). Tálalása: ollóval a legegyszerűbb kb. 1-2 centis darabokra vágni, fatányérra rakni, olivaolajjal meg kell permetezni és pirospaprikával vagy a pikánsabb cayenne-i borssal megszórni, kissé utánasózni.

Santiago de Compostela neve ismert mindenki előtt, az El Camino kapcsán. Hatalmas templománál délben nagy zsúfoltságot találtunk: zarándokmise volt, előtte Szent Jakab síremlékéhez kanyargott hosszú sor, a hívek átölelték az aranyszobrot. A szertartás fénypontja, amikor meglengették a kupolában felfüggesztett hatalmas füstölőt, a botafumeiro-t (ez váratlanul ért, sehol nem olvastam előzőleg erről a látványosságról). Utána indultunk ebédelni, stílszerűen Szent Jakab kagylót: a nagyobbat (Viera), amelyet a kagylóhéjban paradicsomos szósszal tálalnak, meg a kisebbet (Zamburinas) olivaolajban hirtelen kisütve. Desszertnek a híres Tarta de Santiago-t választottuk, a tetején Szent Jakab keresztjével díszítve.

Tarta de Santiago recept

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 tojássága. csipetnyi só, 1 citrom reszelt héja. Töltelékhez: 7 dkg vaj, 20 dkg cukor, 4 tojás, 25 dkg darált mandula, a díszítéshez porcukor.

A tészta hozzávalóit összekeverjük, kerek formába öntjük. A mandulát és a cukrot összekeverjük, hozzákeverjük a tojásokat egyesével, majd a puha vajat. addig keverjük, míg összeáll. Ezt is a formába öntjük. Kb. 35 percig sütjük. Ha kihűlt, porcukorral díszítjük, Szent Jakab kereszt formájú papírsablon mentén megszórva.

Az El Camino legkitartóbb vándorai szó szerint a világ végére is elmennek: Galícia legnyugatibb pontjára, a tengerparti, ködös Finisterre-re, ahol a sziklákon hagyományosan elégetik bakancsukat – teljesítve van az Út.