Fogyófélben van a 2012-ben készített ghí, ezért újat kell csinálni. Mint írtam a részletes ismertetésnél, a megfelelõen elkészített tisztított vaj nagyon hosszú ideig eláll szobahõmérsékleten. Az enyém közel három éves, továbbra is fantasztikus vaj és picit dió illata van, avasodásnak nyoma sincs. Pedig a kamrában volt egész idõ alatt!

Nem is posztolnám a készítését, ha nem tapasztaltam volna rengeteg remek felhasználását.

A mostani adag alapját a madarasból szereztem be. Annyira olcsó volt, hogy kiváncsiságból készítettem belõle ghí-t: lehet-e olcsó anyagból is jót készíteni?

Ez 12 vaj, 1,2 kg. Alapban ennyi soha nincs egy háztartásban, bár amióta a feleségemet átszoktattam a margarinról a vajra sütéshez is, azóta megfordult néhány kocka a hûtõnkben. Ismét az indukciós rezsóhoz fordultam, bár egy jó platnival a gáz kislángján is el lehetne készíteni. Az elsõ fázis a víz kipárologtatása a tejzsírbõl. Ezalatt érdemes egyszer-egyszer megkavarni, de nem kell aggódni, nem fut ki. Csak arra figyeljünk, hogy idõben csökkentsük a lángot, ha a víz már elfogyott.

A második fázis, amikor a fehérjéket "sütjük" meg a tejzsírban. Ezt én folytonos keverés mellett teszem, néha szûrõkanállal kimerem belõle (amit azután gyorsan meg is eszem), és vigyázok, hogy ne barnuljon meg. Most már tudom, hogy aranyszínûre kell készíteni (csak azt nem tudom, az aranynak milyen a színe: a feleségem az ezüstöt jobban szereti). Lényeg, hogy tiszta legyen. Ekkor már egészen apró buborék jelennek meg az edény fenekén - ez már nem víz, csupán az odatapadt fehérjegöböcskékből felszabaduló gőz.

Nagyon finom szûrõn befõttesüvegekbe szûrtem a ghí-t.

A két kisebb üveggel a gyerekeket örvendeztettem meg. A fiam már kipróbálta egy szép darab szûzpecsenye sütésén, és nagyon elégedett volt vele.

Én meg rájöttem, hogy a jól beavatott palacsintasütõben ghí-vel sütve a palacsintát, az már a tészta beleöntés pillanatától kezdve csúszkál az edényben, még véletlenül sem tapad le!

Ismét javaslom, hogy készítsetek, hisz hosszú eltarthatósága és fantasztikus aromája igazolja a belefektetett munkaidõt.

Konklúzió: Az olcsó madaras vajnak se rossz a minősége - legalábbis emígyen feldolgozva finom étel lett belőle. (Amúgy én bő egy éve ezt a vajat eszem reggelihez.)