Bejelentkeztek a gyerekek ebédre, valami újat akartam fõzni. A csodahüttõben nagy adag tiszta csirkecombfilé bújkált, meg volt egy teljes csirkemell is. Ez utóbbi kritikus, mert a kislyány jobban szereti a csirkemellet - azt is csontszárazra sütve :)
Van egy szuper öntöttvas tárcsám - még a magyar hiperben vettem akciósan jónéhány éve. Persze akárhogy avatom be, mindig berozsdál, de erre van a fúrógépre szerelt drótkefe és a csiszolókorong. Egyszer azért flexszel kéne símára csiszolnom és beavatni, akkor nem lenne ennyi bajom ... Pont akkora, hogy elfér a grillen, nem kell hát nagy tüzet rakni hozzá, és mivel öntöttvas, a meleget is jól tartja! Akkor most tárcsán sült csirkecomb lesz az obligát húsleves után salátával és kevéske rizzsel.
A húsokat még elõzõ este kivettem, hogy kiolvadjanak, így reggel már csak be kellett fûszerezni kicsit.
- 13 db csirkefelsõcombfilé (most micsinyájjak? Ennyi volt a boltban a tálcán...)
- 1 csirkemell bõrrel/csontal (ahogy a csodahüttõ prezentálta)
- 3 ek mustár
- 2 ek szójaszósz
- 1 ek csirkefûszer (Montreal Chicken Seasoning)
- 10 tekerés feketebors
- 2 kk saját borskeverék
- 5 ek olivaolaj
Ahol a csirkék egyik oldala már be is van fûszerezve. A másik oldalra is jutott még a fûszerbõl. A csirkemellet középen elfeleztem, majd könyvként bevágtam (egylapos könyv vastag húskötésben, csontgerinccel) és az oldalait is megkentem. Az összes baromfialkatrész ment egy tálba olivával liberálisan megtámogatva. Sót nem tettem rá, mert kiszívja a vizet a húsból a pácolás alatt.
 |
 |
 |
Hogy ne legyen olyan egyszerû az étel, készítettem egy kéksajtos vajat is hozzá. (Persze bevallhatnám, hogy találtam ezt a kéksajtot a hûtõben, és valahogy fel akartam használni:).
- 5 dkg kéksajt
- 8 dkg vaj
- 1 tk citromlé
- 2 tk Worchestershire szósz
- 4 tekerés feketebors
- 1 bazsalikomág csúcsa (így jobban bokrosodik a növény)
- 2 salottahagyma (mogyoróhagyma)
- 1 girizd fokhagyma
A hagymákat és a bazsalikomot apróra vágtam, majd összekészítettem a sajttal/vajjal egy tányérra. Villával összedolgoztam, majd ráöntöttem a Worchestershire szószt, citromot és egy kicsit egy zöld serrano csilikrémembõl. Sütõpapírra halmoztam, majd a kés fokának segítségével hengert formáztam belõle.
 |
 |
 |
 |
Az így keletkezett henger végeit visszahajtottam, és ment a mélyhûtõbe, hogy megkeményedjen.
Nagy tüzet raktam a grillen, rá a tárcsát, amit beolajoztam. Fûstölt is rendesen, de gyorsan rádobáltam az összes csirkecombot, meg a két csirkemellet is a közepére. Gyorsan megszórtam sóval, mert nincsen szomorúbb dolog a sótlan csirkecombnál ...
Amikor már az egyik oldaluk megpirult, megforgattam õket. A kéksajtos vajat felkarikáztam, és a tárcsáról leszedett húsokra halmoztam.
 |
 |
 |
 |
A továbbra is füstölõ, ámde olajban sokkal gazdagabb tárcsát leemeltem a parázsról (amivel gyönyörû lángolást idéztem elõ, hisz az olivaolaj nagy része a parázsban végezte a hirtelem mozdulattól), és a kõkorlátra tettem kihülni.
Magamnak rizzsel és salátával tálaltam, a többiek fõként salátát ettek. Nekem nagyon izlett! Szaftos volt a csirke, kontrasztos a kéksajtos vaj.
Ez utóbbi viszont nem nyerte meg a család tetszését - õk lekapirgálták róla. Azért õk sem haltak éhen ...
