Kifogyott a csodahüttõbõl az oldalas, fel kellene már tölteni. A madarasban mostanság nem látok olyan száraz oldalast, amit érdemes lenne megvenni. Lehet, hogy a lebukott szállítóiknak volt csak olyan szép oldalasuk?
Így azután másutt kerestem, míg találkoztam egy szép bõrös darabbal. Ezt nem fagyasztom le (a bõr nem nagyon szereti a fagyasztást, nem lesz olyan ropogós), inkább meghívom a gyerekeket ebédre!
Elsõdleges célom a ropogósra sült malacbõr, de a hús puhára párolása is fontos volt. Nem kéne malacnak neveznem, mert ez egy méretes süldő oldalasa, ami már zsírt is szedett fel magára, de a megszokás nagy úr.
Elõször is feldaraboltam kezelhetõ méretûre az oldalast. Bekockáztam a bõrét, majdnem a húsig bevágva a zsírt alatta. Alaposan besóztam, borsoztam és megszórtam õrölt köménnyel. A bõrös oldalt is fûszereztam jól bedörzsölve a résekbe is. Szépen bedobozoltam, és ment éjszakára a hûtõbe.
Eljõ a reggel, fel kell tenni az oldalast, ha ebédet akarok belõle. Ismét az öntöttvas lábashoz folyamodtam a hús elkészítéséhez. Tettem bele nagy teflonkanálnyi disznózsírt. Feldaraboltam két hagymát nyolcadokra és megpucoltam egy fej fokhagymát.
A zsírt felforrósítottam és két oldalasdarabot beletettem bõrével lefelé.
Közel egy perc alatt szép hólyagosra sült a bõr, megfordítottam hát, és pirosra sütöttem a hús külsejét.
Kivettem egy tányérra, és hasonlóan jártam el a többi darabbal is.
Az utolsó darabokat már ki se vettem, hanem rászórtam a hagymát, meg egy darabka paradicsomot is.
Belepakoltam a többi húst, amik igencsak szûkösen fértek el a lábasban, de azért megbékéltek. Felöntöttem egy fél doboz sörrel, mert az jó a pároláshoz.
Felforrt, rotyogott, amikor eszembe jutott, hogy a fokhagyma kimaradt. Beletuszkoltam hát a húsdarabok közé és hagytam szép lassan fõni az oldalast.
Egy óra múlva már szépen elfértek a lábasban és szívderengetõen kezdtek puhulni.
Azért kapott még két órát a lábasban, mielõtt kivettem a tepsire õket, hogy a sütõ grilljével visszapirítsam a bõrét.
Megkentem még a saját BBQ szószommal
Amit azután sikeresen ráégettem ...
A ráégetett szósz nem szenesedett, csupán karamellizálódott és setét lett. A hús maga vajpuha és a bõrkockácskák, mint a pattogatott kukorica, omlottak el a szánkban. Elfogyott az összes kiszedett adag.
Másnapra egy vöröslencse kiséretében ettem a maradékból - a napfényben már nem volt olyan riasztóan fekete a hús.