Az étel pontos meghatározása sokkal hosszabb lenne, de a részletek késõbb úgyis kiderülnek. A lényeg az édesköménygumó volt, amibõl valamit ki kell találni.
Levesnek indult a dolog, de menet közben átalakult a recept. Akár leves, akár egytál étel, valami baromfit kerestem a csodahüttõben. Egy árva hízott libaszárnytõ esedezett, hogy dolgozzam már fel.
Akkor nagyjából összeállt a hozzávalók listája:
- 1 hízott libaszárnytõ
- 1 édesköménygumó
- 1/2 csomag fehér spárga
- 1 sárgarépa
- 1 thai citromfû
- 3 vékony zellerszár
- 1 lime levél
- 1/2 lime héja és leve
- 1 zöld szingapuri csilipaprika
- 1 hüvelyknyi gyömbér
- kis darabka karaláb
- 1/2 lilahagyma
- 1 ek halszósz
- pár csepp szójaszósz
- 25 dkg rizstészta (szélesmetélt)
Legelébb leszedtem a hájas részt a libáról, amibõl kisütöttem a zsírt. A bőrét imitt-amott megkockáztam, jobban éri majd a zsír a húsát is. Ebbe a zsírba azután beletettem a feldarabolt szárnyat és minden oldalán alaposan lepirítottam. Így a szárnyból kisült a zsír, de megmaradt a bõre pirosra sütve.
 |
 |
 |
 |
Felaprítottam minden zöldséget, hogy később ne legyen vele gondom, ha sietni kell.
Föltettem a levest, amibe a szárnydarabokat, a lime levelet, a lime héját, citromfüvet, gyömbért tettem és addig fõztem, mig a hús levált a csontról (kb 2 óra). Leszûrtem a lébõl a felesleges dolgokat.
 |
 |
 |
 |
Mialatt a lé fõddögélt, egy csöpp ghí-n megfuttattam a zellerszárat (nagy zellerlevél szára felkarikázva, nem a fehérítõ zeller) a kimagozott és felvágott csilipaprikával. Utánaküldtem a felkarikázott édesköménygumót. A kaporszerű leveleit félretettem, tán jó lesz még valamire (nem lett jó). Végül beletettem a vastagabb csíkokra vágott sárgarépát, a felkarikázott spárgát a spárgacsúcs nélkül és a lilahagymát is. A karaláb se kerülte el a végzetét. Ilyenkor jó, ha előre megvágunk mindent, mert egyrészt nem felejtődik el, másrészt ezek a párolási idők elég rövidek, nem futná közben az aprításra is.
 |
 |
 |
 |
Minden nagyon jól nézett ki, de kevés volt a lé, mert elfõtte szép lassan. Ebbõl már nem lesz leves, gondoltam és tûnõdtem: rizs? ... Nem. Hoppá! Kaptam én a kislyánytól üvegtésztát (rizstészta)! Az pont jó lesz ezzel az étellel. Beáztattam két percre forró vízbe.
Amikor megpuhult, belekevertem a serpenyõbe a spárgacsúcsokkal együtt.
Végsõ lépésként a szárnycsontról letépkedett libahúst kevertem bele a tésztás zöldségbe.
A leszürt leveskét szép lassan belekevertem, így szaftja is lett, tészta is megfõtt és az íze is remek volt.
Be is vacsoráztam a teraszon belõle, azért ennyire setét a kép.
A maradékot két dobozban a hûtõbe tettem, amit másnap meg is ettem a szomszéddal. Hosszú ideig tûnõdött, mi volt az a furcsa fehér ropogós valami, de nem jött rá. Kiderült, nem is ismerte az édesköményt. Nagy sikere volt amúgy. Még a feleségem is evett egy kanálnyit belõle, pedig õt az ánizzsal a világból ki lehetne kergetni.
Az üvegtésztát helyettesíthetjük soktojásos tésztával, amit kifőzünk rendesen, de valahogy nem ugyanaz a étel és még gluténmentesnek sem mondható.
