Egészen pontosan karalábés leves. Nem kizárólag abból készült, abból van benne a legtöbb. A sárgarépát kicsit túladagoltam, de ha már meg volt pucolva, inkább beletettem.
Múltkoriban jártam a zöldségneppernél, egy nagy rekesz levelétől megfosztott karalábét kerülgettek.
- Vigyél belőle, – mondta – adok egy zacskót.
Hoztam belőle vagy tízet. Különösebb baja nem volt, talán kicsit már megfonnyadt, de kicsire nem adunk. A menübe éppen nem passzolt bele, lepucoltam hát, felkockáztam, és lefagyasztottam.
A fészbúkon valaki éppen kifogásolta, hogy ritkán van leves a blogon, meg aztán enni is kellett valamit, gondoltam főzök egyet.
A karalábé tehát adott volt, behoztam az erkélyről három sárgarépát. Hosszan hezitáltam a magyaros és a tejfölös megoldás között, no meg a tészta kérdése is dilemmát okozott.
Végül egy hibrid megoldásnál maradtam.
A megtisztított sárgarépát felkarikáztam, pár apró vöröshagymát negyedeltem, és a fagyos karalábéval együtt egy kanál olívaolajon elkezdtem pirítani. Beletettem egy evőkanál szintén fagyasztott petrezselyemzölddel, és pár szem borsot is hozzáadtam.
Mikor kicsit megpirult, megszórtam kevés pirospaprikával, összekevertem, és felöntöttem egy liter vízzel. Megsóztam, és puhára főztem a zöldségeket.
Egy pohár tejfölt egy púpozott evőkanál liszttel és kevés vízzel simára kevertem.
Mikor a zöldség megpuhult, behabartam a tejföllel, és alaposan kiforraltam.
Kicsit savanykás, friss, zamatos zöldséglevesem lett, két evésre éppen elfogyott
