Mert nem csak püspökkenyeret lehet ám elbaltázni! Az, hogy sikerült-e kijavítani, majd csak este derül ki a vacsoránál, ahol 10 vendég számít valami ennivalóra.

Szilveszteri buli lesz, mi vagyunk a ház gazdái. Még nem volt kocsonya, hát akkor azt főzünk (meg szibériai sajátát és guacamolet). A többit a vendégek hozzák. Az időjárás kegyes volt, minden piát ki lehetet tenni a teraszra hülni, nem a hűtőben foglalják a helyet.

A helyi boltban csak 2 darab - botrányosan ronda - francia köröm (egyben a csánkkal, 579 Ft/kg) árválkodott és másnapra igértek csak újabbat. Ez kiesett a szórásból. Azért vettem egy másfél kilós mirelit csomagot, mert szép bőrőket láttam benne.

Maradt az utolsó mentsvár: irány a madaras. Volt is körömpörköltnek való összevágott és tisztított köröm 899 Ft/kg. Azért a pofátlanságnak is vannak határai, dehát nem volt mit tennem, vettem egy kilós tálcát. Találtam viszont szép csülköt nomeg egy darab lapockát is.

Hozzátettem a mélyhűtőből egy adag általam már tisztított körmöt, amit még 99Ft/kg-ért vettem! (Nem, nem olyan régi - csak jó időben voltam a jó helyen, amikor lecsaptam rá.)

Alapanyagok, amiket beletettem egy 15 literes fazékba:

• 3 kg tisztított köröm
• 1,5 kg mirelit kocsonyaalap
• 1 kg csülök
• 0,75 kg lapocka
• 0,2 kg füstölt comb
• 1 fej hagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 kis sárgarépa
• Só, bors, szerecsendióvirág, 3 szem borókabogyó

A lapockát és a füstölt combot kicsit összekötöztem egy madzaggal, hogy ne essen szét a főzés közben. A bőröket azért ellenőriztem, és egy forrasztólámpával meg is perzseltem kicsit. Elég tiszták voltak, mindössze egy óra hosszat tartott a kapargatás.

Az összes húsokat, bőröket egy 8 literes fazékba pakoltam, amit feltöltöttem forró vízzel és felforraltam. Mikor már habzott is, a levét leöntöttem és a bőröket ismét ellenőriztem sertére. Kicsit őrült lehetek, de az életkedvem el tud menni, ha szőrös a kocsonya!

Szépen berétegeztem a nagy inox befőző fazekamba (15 literes), a fűszereket és a hagymát egy nagy teatojásba szintén a fazékba tettem, felöntöttem hideg vízzel és ment is a tűzre. Az elmentett első főzőlevet pedig kicsit besűrítettem a kutyának - semmi nem megy szemétbe, ha nem muszáj.

Főtt főddögélt vagy 6 és fél órán át a kocsonya kislángon, gyöngyözve. Hirtelen felindulásból készítettem még 5 kemény tojást is, mert azt olvastam, hogy néha tesznek bele tojás karikát is mert az olyan csinos... Megkóstolva a leve jóízű volt, hát kiraktam szépen dobozokba. Jó ideje nem tányérba teszem a kocsonyát, mert macerás tárolni és a dobozból fogyasztáskor kiborítva a tányérra sokkal szebb látványt is nyújt. Mivel a hőmérséklet odakinn továbbra is kedvezett (-1C), hát használatba vettem a teraszasztalt néhány deszkával helyettesítve az üveglapot a kocsonya kihűtéséhez.

Két óra alatt meg is szilárdult, így boldogan behordtam az egészet a kamrába, hehogy megfagyjon az éjjel odakinn.

Eljő a reggel. Feleségemmel nekiálltunk belőle reggelizni, nomeg meózni, hogy mehet-e a vendégségnek.

Ehetetlen volt!

Olyan sótlan volt a kocsonya, hogy arra nincs kifejezés. 5 evőkanál sót tettem bele, amikor főztem, és a meleg lé jó volt, viszont most hidegen még utána sózva sem tudtuk megenni. A tojáskarikákról pedig jobb, ha említést sem teszek!

Nincs mit tenni, kiolvasztani az összeset, a levét vissza a fazékba, a tojáskarikákat egy dobozba - hátha megesszük valamivel, és ismételten megsózni a levét. A szépen kiválogatott/kirakott bőröket és húsokat a dobozokban hagytam, mert lusta vagyok. No és szét ís főttek volna! A léhez adtunk még 3 evőkanálnyi sót, amihez kicsit be kellett süríteni a levet, hogy biztosan megszilárduljon. Most persze túl sósnak éreztük, de hát a sót kivenni már nem lehet ...

Pelenkával bélelt szűrőn átszűrtem a levet a dobozokba, amiből végűl 17 lett. Pont elég a vendégeknek és még marad is reggelire.

Jött a nagy esemény és senki sem panaszkodott! Vagy udvariasak voltak, vagy tényleg sikerült kijavítani. Másnap reggel is remek volt egy pici őrölt borssal, citrommal:

Hát így történt, hogy kétszer főztem meg ezt a kocsonyát ...