Volt ezen a grillen még hátszín is a lányoknak, így nevezhetném az ételt Surf&Turf-nek, de azt bélszínbõl és homárfarokból illik elkészíteni. No de nem ezen múlik a dolog.

Van az egyik négybetûsben egész tisztességes garnélafarok 30/40 darab/pound méretû, amit itthon már királyráknak is neveznek. Ez a rák tisztességesen van fagyasztva, jégburokban van, és eddig még nem futottam bele kiolvadt zacskóba, és a jég árát sem fizettetik ki. A lényeg viszont, hogy ez nyers rák! A garnélaráknak nagyon rövid elkészítési idõ kell, hogy kijöjjön a textúrája (íze nem nagyon van, leginkább a fûszerezéséhez hasonul). Ha már elõre fõzve vesszük, hõkezelni nem szabad - de akkor minek húznám nyársra? Dekorációnak?

Többször használtam már creole vagy cajun fûszereket, most is ezekhez folyamodtam:

• 4 szelet érlelt hátszín (vékony, hogy jól átsüljön ... ggrrrr)
• 1,5 zacskó (375g) nyers garnélarák
• 3 nagyobb salotta hagyma
• 8 nyárspálcika
• 2 fehérhagyma
• 1 nagyobb cukkíni
• 24 db újkrumpli
• Só, Cajun és Creole fûszerek

A hátszínt alaposan bedörzsöltem a creole fûszerkeverékkel (ebben nincs só), majd folpackal letakartam, hogy érjen kicsit. A garnélákat beleszórtam egy edénybe, amit felöntöttem hideg vízzel - ez a legjobb módja a kiolvasztásnak. A fehérhagymát megfeleztem, és szójaszószt csepegtettem a vágási felületre.

A salottahagymákat megpucoltam és kb 15mm-es karikákra vágtam. A cukkínit 1 cm vastagra szeleteltem, majd sóztam és majorannáztam. Hirtelen felindulásból szórtam rá egy izraeli mártogatós fûszerébõl is, majd szójaszósszal is ízesítettem. A garnéláról lefejtettem a vékonyka páncélját (nagyon kevéske van neki, az is átlátszó), szûrõben lecsepegtettem. Ebből a páncélból készíthettem volna kis rákalaplevet, vagy rákvajat, de mindkettő van már a csodahüttőben.

A garnélát papírtörölközõn megszárogattam, majd a salottával váltakozva kettõs nyársra szúrtam. Ez utóbbi elõnye, hogy lehet forgatni is az elkészült ételt, nem kel önálló életre minden egyes shrimp ...

Megszórtam a cajun fûszerkeverékkel, meg egy kis csilis sóval (csípõsnek szántam a rákot). Mindkét fűszerkeverék összetétele megtalálható például itt.

Először megsült a hagyma, míg a többi alapanyaggal voltam elfoglalva - az ugyanis jó hidegen is. Vágási felületével felfelé kell a parázs fölé tenni, és amikor a külső borítólevelek már összezsugorodtak, akkorra a közepe is finom puha lesz.

A krumplikat megmostam, majd alufóliába csavartam. Felpakoltam közvetlenül a parázs fölé, a többi területre meg a hátszínt és a cukkínit tettem - azok könnyebben megégnek. Letakartam a grill tetejével az egészet - napozzanak a faszén hevében. 12 perc múltán megforgattam mindent a rácson, és újra letakartam. Újabb 10 perc, és a krumpli nagyja kész volt, a cukkínibõl is csak pár sápadtarcú maradt a parázs felett. A húsnak is adtam kis kérget. A lányok le is csaptak rá egy kis Worchestershire szósszal.

Ezután feltettem a parázs fölé a garnélát 2 percre, majd forgattam és ismét két perc, amivel el is készült. Amikor az áttetszõ rákhús kifehéredik (szakértők szerint rózsaszín lesz, de számomra olyan szín nem létezik), akkor már elkészült!

A tálaláshoz feleségem készített egy paradicsomsalátát, a gyerekek meg snidlinges tejfelt, amit a krumplira tettünk. Volt hozzá mindenféle szósz, de a garnéla nem kívánta.

Parádés egy ebéd lett belõle:

Pont kellemesen csípett a rák, a lányok szerint meg a hús volt tökéletes. Egy nyársat (nem üreset!) elvitt a fiam a kicsilyánynak, aki workshopot tartott aznap.