Belefutottam a madarasban fiatal ördögszekér gombába. Errõl a gombáról már meséltem is, ezért gyorsan vettem a fiúnak egy kis adagot. Itt volt a kicsilyány ebédre, de elfelejtettem odaadni neki a gombát, hogy továbbítsa. Így azután gyorsan reggelit készítettem belõle magamnak.

Nem ám olyan egyszerût! Érik a Guajillo paprikám, nomeg a Habanero is. Ezenkívül már a negyedik rekeszt kell elõvenni a diónak. A kispiacon is voltunk szombaton, hoztunk friss tojást, kolozsvári szalonnát. Gondoltam, hogy valami extrát készítek a friss termésbõl és fûszerekbõl.

Összeszedtem hozzá hát amit gondoltam:

• 15 dkg ördögszekér gomba
• 3 nagy falusi tojás (persze ... 1-es kóddal ...)
• 3 szelet kolozsvári szalonna
• 5 szem dió
• 1 Guajillo csilipaprika (az a NAGY)
• 1 pici ágacska rozmaring
• 6 tekerés feketebors
• pici só (a kolozsvári szalonna sós)
• 2 ek ghí
• 1 szem Habanero
• 1 csõfogó

A csõfogó kell a diótöréshez, a Habanero pedig a csípéshez. Ez a csili sokáig tartotta a világ legerõsebb paprikája címet. Tavaly volt két tövem, de azt egy olvasónknak adtam - még nem lelkesedtem a nagyon csípõs paprikákért. Idén nem is ültettem. De ettõl még 6 tõ Jalapenoból Habanero lett :) Valószínû tavaly összecseréltem a zacskókat, amibe a maradék magok mentek. Ez a 6 tõ idén viszont annyi termést hozott, hogy csuda. Csak éppen nem lett csípõs. Az elején találtam párat, ami csíp, de most, hogy kezd leérni, többször is felsültem vele, amikor ajánlgattam kóstolni. Az aromáját viszont megtartotta!! Ezért is készítettem oda a hozzávalókhoz.

Feldaraboltam a gombát (a múltkori tapasztalatból okulva a szárakat keresztbe vágtam, nem hosszába) , a Guajillo csilit, a rozmaringot (a tojást nem ...). A diót megtörtem, és a friss, tejes dióbelet lehámoztam, hogy a keserû élét elvegyem, majd azt is összevágtam kisebb darabokra. (Nem valószínű, hogy gyakran fogok erre vállalkozni.)  A Habanerot azért nem mertem azonnal felaprítani, elõbb csak levágtam egy milimétert a tetejébõl. Az aroma azonnal beterítette a konyhát, én meg elkezdtem köhögni tõle. Picit megnyaltam a kést, amivel vágtam, de pánikszerűen rohantam a hûtõhöz tejszínért. Szóval ez a példány igencsak csípõs lett, nem teszem bele a gombába!!!

Ghível alapoztam a serpenyõt, amibe beleszórtam a szalonnadarabkákat. Amikor elkezdett kipattogni, beletettem a diót is, hogy piruljon. Egy bõ perc múlva ment a piros csili is.

A megaprított rozmaringot és 6 tekerés feketeborsot összekevertem a gombával, kicsit megsóztam és rádobtam a sercegõ zsírra. Nagy lángon lesütöttem, nem pároltam a gombát.

Megkoronáztam 3 abszolut friss tojással. A fehérje is teljesen egyben maradt!

Fakanállal kicsit összekevertem. Én a rántottát lágyan és még elkülöníthetõ módon szeretem a legjobban. Vannak fehér és sárga foltok, nem egy homogén valami. Ehhez viszont szükség van jó tojásra is.

Tányérra kanalaztam, ahol a gomba máris elkezdett levet ereszteni. Ez persze nem zavar, legalább van mit kitunkolni a kenyérrel :) Mivel a Habanero kimaradt, elõvettem a frissen készült (őrölt) csípõs csilikeverékemet is.

Nagyon jó ötlet volt a dió! Nem gondoltam volna, hogy ennyire passzolni fog a gombához. A csiliport csak módjával szórtam az ételre, mert az is erõs lett. A villán lévõ fehérjén látszik pár szemcse belõle ...

Azért az ördögszekér nem olyan markáns gomba, mint mondjuk egy vargánya. Vargánya mellett jobban el tudom képzelni az új dió ízét.

A Habanero tetejéből levágott darabkából egy 2 mm-es szeletke mindkettőnk húslevesét is képes volt csípőssé tenni!