Feleségem színházba ment jóllakva az év elsõ lecsójával. Én meg valami húsnemûre éheztem. A csodahüttõben most mindenféle varázslatos kacsaalkatrészek várnak, hogy megegyük õket. Ez a biokacsák történetének második eposza.
A legutóbbi kacsaszárnytõ fõzésemet nem kísérte osztatlan lelkesedés, ezért most megfõzöm magamnak!
Hamár amúgy sem szereti, akkor fellázadok és gombával meg édes/savanyú ízesítéssel csinálom, úgyis csak én eszem belõle. A csiliszósz receptjét sok-sok éve keresgélem, mert amit a Giant of Siam thai étteremben ettem évekig szerdánként, azt nem kérdeztem meg, hogy készítik (Duck & Shrimp Chili Sauce). Ez most egy kísérlet annak reprodukálására (a garnélarák nélkül).
Kirámoltam a fél kamrát hozzávalóként:
- 2 kacsaszárny
- 1 vereshagyma
- 2 girizd fokhagyma
- 2 ek kacsazsír
- 2 dk szárított vargánya és kucsmagomba
- 2 kk méz
- 1 dl édes csiliszósz
- 2 ek csípõs csiliszósz
- 1 szárított csilipaprika
- 1 ek Worchestershire szósz
- 2 kk megtört borskeverék
- 2 szem kardamom
- 1/2 citrom leve és héja
- 1 darabka szárított gyömbér
- 1 doboz sör
Nem is fért minden a fényképre (jó, jó - egyes összetevõket késõbb adtam hozzá az ételhez). A gombákat kistányérba tettem és felöntöttem egy deci meleg vízzel, majd a mikróban felforrósítottam, hadd ázzanak (szerencsésebbek persze friss gombával jobb eredményt érhetnek el).
A kacsaszárnnyal együtt fagyasztottam le némi bõr és háj nyesedéket, amit apróra felkockáztam és a két kanál kacsazsírban feltettem sülni.
Egy másik tálkában nekiálltam kikeverni a csiliszószt. Hozzáadtam a mézet, a Worchestershire szószt, a borskeveréket. Ráreszeltem a száraz gyömbért és belekevertem a felaprított száraz csilipaprikát.
A kisült hájakat félrekotorva megpirítottam a kacsaszárnydarabokat.
Közben persze kóstoltam a szószt, mi hiányzik, amikor beugrott, hogy bizony savanyítani is kéne, kell bele citrom. És akkor már a héja is.
A laskára vágott hagymát és a fokhagymákat a szárnyakhoz adtam és lefedve pároltam kicsit.
Beleöntöttem a szószt, felöntöttem két deci sörrel és megvártam, míg felforr.
Ekkor lefedtem és nagyon kis lángra téve otthagytam, rotyogjon csak.
Három óra és egy doboz sör után elzártam alatta a gázt.
Másnap délben fõztem hozzá rizst (legalább feleségem ehetett rizses lecsót) és lelkesen belaktam belõle.
Tanulság:
Mielõtt a szószt beleöntöm, a kisült zsírt le kell önteni a lábasból. Az finom lesz kenyéren, viszont nem kell a szószba.
Kellett volna bele több csípõs és egy kis paradicsom is.
Mivel tanulság volt - és jutott még másnapra is, megpróbáltam a módosítást. Elõször is kiderült, hogy kimaradt a szósz leírásából a marék mazsola, ami nekem a pirinyó kucsmagombára hasonlított, ezért nem jutott eszembe. Most viszont adtam a szószhoz még egy félmarék kucsmagombát, 1 dl sürített házi paradicsomlét, valamint egy késhegynyit a csípõs csilimbõl. A rizst pedig friss petrezselyemzölddel díszítettem. (Meg az ízére is kellemes hatással van a friss petrezselyem.)
Kóstoláskor elég csípõs volt, de amikor ettem, bizony szórtam még rá kicsit a paprikából. Ez már majdnem a keresett csiliszósz íz!
Az csak gőz a villa felett, nem a kapszaicin :)
Több tanulság hiába lenne (pedig most eszembe jutott, hogy roppanós hagyma, zöldspárga, sárgarépa is volt a szószban), a kacsaszárny elfogyott ...