Anica inkognitóban
Idegen vagyok, idegenként lézengek a világban, néhanapján elárvultan, gyakran magányosan, mint bárki más. Keresem magam, keresem a helyem, keresem a gyökereim, a kapaszkodókat. A hétköznapi élet mögött a rejtett kincseket, az összekötő kapcsokat a két világ között.