Blogkocsma

Pénteken ebédnél ment az ötletelés, mi legyen a kaja a hétvégén. Igazából nem akartam semmi eget rengetőt, csak valami egyszerű egytálételt vagy gazdagabb levest. Repkedtek a jobbnál jobb ötletek, töltött paprikától a gulyásig, aztán valaki feldobta a tócsit. Ez nem is hangzott rosszul, csak éppen nem illett bele a koncepciómba. Azért szöget ütött a fejembe az ötlet, és mire végeztem az ebéddel, ki is gondoltam, hogyan lesz a tócsiból leves.

Gyerekkoromban a 2 kilós félbarna kenyér volt a norma, mindig azt vettük. Előfordult, hogy Dömösön egy szomszéd néni süttetett nekünk általa dagasztott háromkilósal - az elállt egy hétig is, de ez ritka alkalom volt.

Én ismét rendszeresen sütök kenyeret, boltban nem veszek. Alapvetően rozskenyér készül, olyan 1,3 kg-os méretben. Most viszont mindkét gyereknek akartam belőle adni, ezért kipróbáltam, tudok-e kétkilósat sütni.

Kedvenc négybetűsöm árult Black Angus Denver steaket, állítólag 30 napig érleltet. A kicsilyány csapott le rá, és hozott nekem is.

Ez a rostélyosnak a szíve az ötödik borda előtti szakaszból. Általában rendesen márványos hús, ideális hirtelen sütve.

Hát ez egy minimál projekt volt. Készültem a vizsgákra ezerrel, de enni azért kellett valamit. Ergo, főzni is kellett. Valami alacsony munkaigényű fogást, olyat, hogy főzés közben is tudjak tanulgatni. A közeli boltban éppen akciós volt a debreceni, a suliból hazafelé meg beugrottam a vásárcsarnokba, vettem egy szép darab kolozsvári szalonnát. Az erkélyen ott hevert betárolva az idei krumpli és hagyma, szóval minden adott volt az általam kigondolt egyszerű ételhez.

Vejem készített már párszor nekem ilyen ételt, és nagyon szerettem. Most belefutottam az egyik négybetűsben megfizethető áron nagyon szép báránygerincbe, vettem is azonnal 8 szeletnyit, ami a csodahüttőt gazdagította.

A fiamék bejelentkeztek vacsorára, gondoltam előveszem ezt a szép húst, mert neki is főzött már ilyen fogást a vejem. Nagy előnye az éteknek, hogy a kukta minimalizálja vele a munkát...

Mondjuk sztéket már sokat posztoltam, de a zöldbors szószt nagyon szeretem, azt leírom ismét , bár most tényleg bélszínnel ettem.

A madarasban az utóbbi időben van 4500-ért bélszín. Vettem is egy egészet, amit felhasználásra bontva vákuumfóliázva lefagyasztottam. Ennek nyesedékét sütöttem meg a zöldborshoz.

A szakállas ember tavaly is hozott Karácsonyra mindenféle magot. Volt köztük egy fura káposztaféle. Százados asszonnyal - aki nagy kertész - nézegettük, végül arra jutottunk, hogy afféle leveles fejes káposzta lehet. Tehát olyan fejes káposzta, ami nem fejesedik. Gondoltam, egy próbát megér, vetettem pár magot egy ládába, aztán a palántákat kiültettem. Elég csenevészek voltak, de mind megeredt. Nyáron öntözgettem néha, ahogy arra jártam, de hamar leárnyékolták maguk körül a földet, úgyhogy kevés vízzel is beérték. Szeptemberre aztán szépen megnőttek, ideje volt kezdeni velük valamit.

Megkergült a veteményes! Nálam a kaporból csak néhány szál szokott kikelni, akkor és ott, ahol nem is számítok rá, de semmiképpen nem ott, ahova vetem. Idén begorombultam, és a spenót helyére elszórtam egy teljes zacskó kapormagot. Picit meggerebléztem, aztán el is felejtettem. Hát nem kikelt mind????

Na ez ellátott egész nyáron kaporral, és még mindig dúsan nő! Készült már kapros vaj, tökfőzelék sok kaporral, és végül most főztem egy kiadós kaporszószt.

Ott ezeket poblano-nak hívják, amíg még friss és ancho-nak, amikor szárított. Tényleg ebből van a töltött paprikájuk, hisz ez nem egy csípős csili.

Amúgyis a paradicsomot is náluk kezdték el előbb termeszteni ...

Megszállotja vagyok a különféle csiliknek, bár termesztem a világ legerősebb csilijét is (Carolina Reaper), én inkább az aromás és ízes csiliket pártolom. Most is van vagy 90 tő a kertben, abból szedtem le a vastaghúsú, nagy példányokat, amit poblano csilinek hívnak. Ezek főleg Ancho Gigantea fajták, de szerencsére idén lett sok Holy Mole és Guajillo is. Most ezekből lesz normális fogyasztó által is élvezhető csilikrém.

Már megint éhesen mentem vásárolni, ami nagy hiba. Vissza kellett vinnem egy akkumulátort a madarasba, ami egy év után feladta. Az ügyfélszolgálat kérdés nélkül visszavette, és kifizette a vételárat (több, mint egy éve vettem, de most döglött be).

Ez persze nem indok, hogy bemenjek körülnézni. Naná, hogy egy szép darab kékúszójú tonhal kacsintott rám a halpultból. Ott nem maradhat!!! Vettem még zacskós levest (kövezzetek meg, de télen kell), valamint találtam XXL-es csomag petrezselyemlevelet, ami éppen jókor jön a churut készítéséhez - vettem is közel fél kilót!

Igen. Az. Hogyan? Hosszú sora van. 1990 nyarán, mikor a Kis-Balatonra mentünk halászni, Feri bácsi három alapvető fontosságú dolgot hozott magával. 20 liter saját termésű somlai bort, 2 liter pálinkát a hegymagasi szeszfőzdéből és egy szakácskönyvet. A szakácskönyv egy darabig parlagon hevert. Először is belaktunk halból. Ez nagyjából két hét alatt sikerült. Nem, mintha egyébként nem ehettünk volna halat, csak éppen már a könyökünkön jött ki a pisztráng. Tudom, válogatott probléma, de nekünk ez jutott. A hal után a vad jött, egy fél őzet ketten simán bedobtunk két evésre. Ezután már valami könnyebb ételre vágytunk, itt jött a képbe J, a halőr. J-nek gyönyörűen gondozott, buján zöldülő birtoka volt Alsópáhokon. Hogy hogy a cicába csinálta, azt nem tudom, mert szinte folyamatosan részeg volt. A szakadt Trabantjával vidáman tülkölve száguldozott fel-alá, egy fia rapsicot nem kapott el.
Egyik nap egy szatyor zsenge zöldbabbal állított be. Feri bácsi rögvest kifundálta, hogy bizony zöldbabfőzeléket fogunk főzni. Mondtam ugyan neki, hogy én még a büdös életbe' nem főztem olyat, de ez különösképpen nem zavarta. Kezembe nyomta a szakácskönyvet, keressem ki, aztán gyorsan írjam össze, mi kell hozzá a boltból, mert már indul is bevásárolni. Megkerestem a receptet. Liszt - az mondjuk éppen volt a halsütéshez -, tejföl, fokhagyma, baracklekvár. Igen, baracklekvár. Mondom Feri bácsinak, hogy ez kicsit meredek lesz. Biztosan kettőt lapoztál - közölte, aztán ő is megnézte. Tényleg ott volt. Vállat vont, aztán már söpört is elfele.
Míg odavolt - két óra, ebből 30 perc bevásárlás, ugyanennyi az út Alsópáhokra J-hez egy üveg lekvárért és egy fej fokhagymáért, meg egy óra a Zala-hídnál lévő büfékocsi látogatása -, a szakácskönyv instrukciói alapján megmostam a babot, levagdostam a végeit és felaprítottam.
Feri bácsi kicsit kapatosan beesett, én meg feltettem főni a babot. A fokhagymát összezúztam, összekevertem liszttel, tejföllel és két kanál lekvárral. Nagy gyakorlatom ebben sem volt, úgyhogy jó csomós lett az eredmény, viszont meglepően jó ízű. Igaz, a lekvárt nem nagyon éreztem.
Amikor a napokban Kistesó megjelent egy kis adag zöldbabbal, egyből ez a történet jutott eszembe. Másnap éppen a vizsgára készültem, pihenésképpen megfőztem. Épp olyan jó lett, mint akkoriban, csak most már nem volt csomós.

Íze messze jobb, mint a broiler csirkéé: már-már a fácán ízével vetekszik! Akciós volt a múlt héten egy négybetűsben, de még az akció utáni napon is találtam egyet a hűtőpultban (még akciós áron).

Nem fagyasztott, csak hűtött, a lejárati ideje is még odébb van. Ezt megveszem és meg is főzöm a gyerekeknek egy különleges húsbetéttel.

Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne csináljak magamnak alapleveket a főzéshez. Most éppen egy gyöngyös leveshez összeszedett zöldség héjából készült kis adag alaplé.

Nomeg készült egy nagy adag csont alaplé is, mert kaptam a barátunktól, akinek dílere van, egy zacskó marhacsontot a hentestől. Még egy pici velőscsont is volt benne!

Amióta felfedeztem, hogy egy másfél kilós kenyérhez 8 gramm élesztőt adva nem kell sokat várni a kelesztésre, így sütöm a kenyereket. Ettől persze még meg kell várni, míg megérik a kovászunk - ezt nem hagyhatjuk el, de azt lehet napra készen tartani, és csak a sütés előtt túletetni...

Most Nagyi titka márkájú rozslisztet és gyermelyi kenyérlisztet használtam, hogy kipróbáljam őket is. Érdemes kisérletezni, mert járhat az ember úgy, hogy éppen nincs a kedvenc malmából liszt a boltban. Így viszont van már tapasztalatunk egy másik liszttel ...

Kicsilyány nagyon megkívánta a lazacsültet, de ebben a hőségben nem akarja a lakásában megsütni - fél napig is halszag lenne!

Na jó, akkor hozza ide, megsütöm neki. Én a lazac jó barátja vagyok: míg ő engem nem esz meg, én se bántom ... viszont találtam két szép tonhalsztéket a csodahüttőben.

Ennek a szósznak az eredete homályba vész, de egy lehetséges magyarázata, hogy a tengerészek, amikor visszatértek Amerikából Nápolyba - valamikor az 1700-as években - az újonan felfedezett paradicsommal, akkor készíthették. Igazán népszerűvé viszont Amerikában vált.

MadMary olvasónk viszont nagyon aranyos magyarázatot fűzött hozzá:

Apró érdekesség a szószhoz: az "alla marinara" tengerészlány módra készült szószt jelent, a gazdag verzióban a paradicsomszószba mindenféle tenger gyümölcsei is kerültek. Amit most főztél, András, az a nápolyi "szegényember" változat, amikoris megfőzzük a paradicsomszószt, majd hozzáképzeljük a kagylócskákat-rákocskákat - hogy a nápolyi komédia nagymesterét, Edoardo de Filippót idézzem, "spaghetti alle vongole fujiu'te", spagetti az időközben "kereket oldott" kagylócskákkal.

Kaptam sok-sok gombát a feleségemtől (aki amúgy soha nem eszik gombát). Többek között 70 deka termesztett shiitake gombát (tök olyan, mint a vadon szedett :).

Megfeleztem a fiammal, mert ő is szereti a gombát. Ma reggelire gyorsan kivettem belőle néhány darabot, hogy azt reggelizem.

Itt a fiam, nyírja a füvet. A feleségem meg kiolvasztott 3 kacsamellet és egy kacsacombot, hogy ezt akkor most azonnal csináljam meg ebédre, különben éhenhal a fiunk.

Viszont a sütő foglalt, mert a kenyerem sül benne. Gondoltam, sebaj, két rácsot is be lehet tolni ...

Jó ideje kacérkodom a gondolattal, hogy egy jó panchettát készítek. Vagy legalább valamilyent. Kritikus pont az alapanyag. Malachúst mifelénk elég ritkán kapni, még a kedvenc hentesem is elég borúlátóan nyilatkozott ez ügyben. A szilveszteri felhajtásban szokott lenni, de olyankor piszok drága. Éppen rendelhetnék, de kiszámíthatatlan, hogy a vágóhíd éppen mekkora állatot nevez ki malacnak, húsz-harminc kiló hússal meg nemigen tudnék mit kezdeni. Szóval elég macerás az ügy.
A napokban betértem hazafelé az ábécébe pár apróságért. Elnéztem a húspult felé is, sose lehet tudni. És ott volt a malachús! Ezerér' kilója. Csak éppen szétbarmolva. A derék hentes szétbontotta, ahogy a nagy disznót szokás. Majd szétvetett az ideg. Kérdeztem: nincs több? Nem volt. Azért ott nem hagytam, két heveder oldalast meg egy combot vettem. A comb el is fogyott hétvégén egyben sütve. Az oldalast kicsontoztam, volt egy kis császárvég rajta, az ment a comb mellé, a csontokat meg eltettem levesnek. Az oldalas is ment a fagyasztóba, hiszen a hétvégére már megvolt a menü.
Az augusztusi hosszú hétvégén aztán eljött az én időm. No meg a malacé. Igaz, bitang meleg volt, de begyújtottam a sütőt. Megérte az izzadást.

Feleségem hozott gombát (pedig ő egyáltalán nem eszi ...)!!!  Vargányát és termesztett shiitake gombákat vett, mert jóáron kapta - mintegy 4200 Ft-ot fizetett 1,2 kg gombáért.

Persze rögtön kettéosztottam mindkettőt. A shitakee felét a fiamék kapták, a vargánya felét meg a barátunk, akinek dílere van. A maradék vargányát gyorsan megfőztem reggelire.

Sikerült ültetnem és nevelgeni két csomónyi thai citromnádat. Már csak ki kéne próbálni!

Szerencsére van lefagyasztva is, meg minden autentikus hozzávaló megtalálható a csodahüttőben.

Nem illő egy étel nevét lenyúlni, de hát nagyon hasonló a Hasselback krumplihoz, kivéve a fő összetevőt. Azt már nem is említem, hogy amikor utólag rákerestem erre az elnevezésre, akkor a Google elég sok találatot adott ki a névre, ami annyit tesz, hogy másnak is eszébe jutott már.

A receptet a feleségem látta valahol, és elmesélte pár szóban. Lelkesen mutatta a két evőpálcika közötti felvágás ötletét is. Én meg azonmód nekiálltam, és megfőztem.

Talán a legegyszerűbb tésztaszósz (sugo) a "mérges" szósz, ennél már csak a szimpla marinara egyszerűbb - abba nem kell csili. Sokszor készítettem már, de minden alkalommal más, álljon hát itt mindjárt három újabb is.

Beindult a veteményesben az ökörszív paradicsom, ami a legjobb alapanyag a sült paradicsomhoz, vagy egy szószhoz (azért a SanMarzanot is szeretem erre használni). Gyorsan szedtem, amennyit találtam, meg arattam a fűszerek között.

Kistesó szokása, hogy megvesz valamit, esetleg mindjárt többet is belőle, aztán rájön, hogy nem szereti vagy hizlal, netán izzad tőle a lába. Fogja hát, és rám sózza. Ugyanígy szokott eljárni a használt holmikkal is, ha nem álltam volna annak idején a sarkamra, már legalább két otthon berendezésére elég bútort kellene kerülgetnem a lakásban, no meg három használt mosógépet. Pár hónapja egy csicseriborsó konzervvel lepett meg. Megvette, aztán rájött, hogy még ne evett olyat, és nem most akarta elkezdeni. Bevágtam a spájzba, majd csak jó lesz valamire.
A napokban Andrew Zimmern Bizarre foods című műsorát néztem, az aktuális epizódban a Közel-Keleten járt. Itt ütötte meg a fülemet a harira nevű étel. Rákerestem ízibe, és meg is tetszett a fogás. Kikerestem egy receptet, ami nem volt túlbonyolítva, és főztem egy gyors hét közbeni levest.

Már kétszer is főztem sárga laskagombát, és igencsak megkedveltem az ízét. Most is találtam az egyik négybetűsben egy 15 dekás dobozzal :)

És ha már gombáztam, gyorsan megsütöttem az eddigi legszebb kenyeremet is.