Ez se sikerül minden évben, mert van, hogy nem terem az uborka, van, hogy fürtös nő (persze az is jó, de nem az igazi). Gyakran előfordul, hogy a kapor nem hajt ki ...

Most viszont a csillagok jó pozícióban voltak, és minden összejött hozzá.

Egy 5 literes üveggel szoktam csinálni. A hozzávalők:

• 3,5 kg uborka (Leszedtem az érett uborkákat, amennyi belefért az üvegbe. Volt kicsit kövér is köztük, de sebaj - legfeljebb picit puhább lesz),
• 1 csokor virágzó kapor, ami a római saláta közt nőtt meg szép magasra.
• 1 fej fokhagymát húztam fel, mert az jó bele.
• 1,5 ek sót készítettem elő (1,5 liter vízhez. Nem baj, ha jódozott...)
• 1 ek feketebors
• 1 ek koriandermag
• 1 ek mustármag
• 4 babérlevél
• 1 darabka saját kovászos kenyér
• 1 hálózacskó (nem szeretem ha a kenyér belemorzsálódik a lébe)

A fokhagymát megpucoltam, és a girizdeket is szétvágtam, és ment a fele az üveg aljára. A kapor fele is alulra került (ez azért nem virágzó volt - már magot nevelt :).

Másfél liter vizet forraltam, amibe beleszórtam a fűszereket. A babért is. Felforraltam, majd hagytam lehülni a levet.

Az uborkákat lekalapoltam, hátha keserű lenne (még életemben nem találkoztam keserű berakó uborkával, dehát a hagyomány az hagyomány). Ezután mindkét vége felől egymással szembe hosszába felhasítottam. Így lesz 4 szép negyeduborka, amit a vége összetart. Egy sornyit beleállítottam az üvegbe, beleszórtam a többi fokhagymát, és pár szál kaprot is tettem a tetejére.

A többi uborkát is hasonlóan hasogattam, és rátettem az alsó rétegre.

Ács Bori részletesen bemutatja írásaiban, mi mindent lehet kenyér helyett beletenni. Én a hagyományos kovászos kenyeret szeretem a legjobban, de igazság szerint semmi nem kell a són és az uborkán kívül. A fermentálás csodás felfedezés!

A kenyeret én gázlángon (csipesszel tartva) megperzselem, hátha valami baci van rajta, ami elronthatja a kovászolódást. A megpirított kenyeret beleszuszakolom a hálózacskóba, és beleszorítom az üveg tetejébe. Két kaporszárral pedig lenyomom, hogy ne ússzon fel, amikor már pezseg a lé.

A langyos levet rákanalazom az egészre a fűszerekkel együtt.

Aláteszek egy mélytányért, ha netán kifutna, ne áztassa el az asztalt. A tetejére pedig egy levesestál kerül, ami kizárja a nemkívánt bogarakat az üvegből. Kiteszem a teraszra a mozdonyra, ahol kap kevéske napot, ami megindítja a kovászolódást.

Innentől már csak lesem 3-4 napig, eléggé tejes-e már a leve. Ha ide eljutok, akkor egy jól záródó TupperWare dobozban bekerül a hűtőbe, ahol hosszan eláll (míg meg nem esszük) lásd nyitókép.