Ezt többnyire fordított sorrendben szokták írni. De a rántott csirkemell nem éppen különleges fogás, a nyájas olvasó gondolhatná, hogy: - Sütött egy csirkemellet, no és? Most hova sz@rjak?
Szóval úgy esett, hogy pipa lettem egy kicsit.
Kezdjük Ádám-Évánál. Hetente rendszerint kétszer főzök. Egyszer szombaton, ami aztán kitart hétfőig, aztán kedden munka után, amivel kihúzom péntekig. A közbeeső néhány étkezést hideg kajával húzom ki, vagy a büfében veszek valamit. Legutóbb is így történt, egy csirkemell menüt kértem. Rántott csirkemell, sztékburgonya, vegyes saláta. A krumpli remek, a saláta is igen jó, vegyes mindenféle, madársaláta, bébispenót, csírák. Öntet nélkül szoktam kérni, mert az valami bolti porból van keverve. A hús ellenben vékony, száraz, és ha egy ezrest tettem volna alá, négyszáz forint biztosan kilátszott volna. Mindemellett meglepődve konstatáltam, hogy a legutóbbi alkalom óta bő harminc százalékkal mentek fel az árak.
Bepöccentem. Majd én készítek rántott csirkemellet, hozzá egy jó pirított krumplit, amivel egy ideje kísérletezgetek, és egészen jóféle.

Hozzávalók a rántott csirkemellhez:
- nagyon remélem, nem kell leírnom

A krumplihoz:
- krumpli
- fekete bors
- koriandermag
- fokhagyma granulátum
- vöröshagymapor
- pirospaprika
- füstölt chipotle
- szárított rozmaring
- étolaj

Előző nap megvettem a csirkemellet. Volt filé 1549 forintért, és volt csontos-bőrös 1009-ért. Természetesen ez utóbbiból vettem. Két csirkemellet nagyjából két percig tart kifilézni, és a leeső részek nem tesznek ki annyit, ami indokolna ekkor árkülönbséget. A csont és a bőr ment a többi mellé a fagyasztóba, lassan összegyűlik az ilyesfélékből egy jó csirkealaplére való.

Kifiléztem a melleket, a belső részt leválasztottam, a többit felszeltem. Az egyik madár mellre gyúrhatott, mert három szelet is kijött belőle.

Amelyik vastagabbra sikerült, kicsit megveregettem a klopfolóval.

Megsóztam, és másnapig a hűtőbe tettem.

A krumplit is ekkor intéztem el, megfőztem hajában, és meghámoztam. Ment a csirkemell mellé.

Másnap a krumplival kezdtem. A fűszereket a mozsárban megtörtem, majd összekevertem olajjal.

A krumplit félbevágtam, mindkét oldalát besóztam, és megkentem a fűszeres olajjal. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorjáztam őket.

Egy órát sültek hármas fokozaton. Az aljuk már kezdett kicsit megégni, de a teteje még nem volt elég pirult.

Betoltam alá egy öreg tepsit, és mérsékeltem a lángot. Így sült még húsz percet. Éppen jó lett. Azon melegében még gyorsan megszórtam a félretett fűszerkeverékkel, hogy kicsit felfrissítsem az ízeket.

Míg a krumpli sült, nekiláttam a rántott húsnak. Semmi faxni. Panír, liszt, tojás, lakossági morzsa.

Bő forró olajban kisütöttem.

Jól átsült, de nem száradt ki, egyet menet közben el is majszoltam.

Elővettem a kedvenc háromszögletű alumínium menzai tálcámat, szedtem egy adagot fotózni, aztán megpakoltam a tányért és degeszre ettem magam.

A degesz még kitartott három napig, mert igencsak sok lett az étel. Kezdek elgondolkodni azon, hogy ha beindul a kerti szezon, heti pár napra befizetek a csumiba. Igaz, néha nem sikerül túl jól az étel, de a 660 forintjával jóval olcsóbb, mint a büfé.