Ők nagyon szeretik a savanyú leveseket, főzelékeket (csorba vagy annak mindenféle nyelven való hivatkozása). Ehhez viszont szükség van valami savanyítóanyagra és zöldfűszerre, ami lehet korpacibere, de a legjobb a churut. Ez az örményektől jött a székelyekhez a bevándorlással.

Felfedezték, hogy a hosszú ideig erjesztett tej iszonyú savanyú! Hát még, ha el is párologtatják belőle a nedvességet! Ha még a zöldfűszereket is beledolgozzák a szárítás előtt, akkor a végeredmény egy koncentrált ízbomba. Eredetileg Süllőcske posztolt róla, én meg kipróbáltam. Mivel tetszett, most nagyobb tételben reprodukáltam.

A hozzávalók kevesen vannak, de ennél a receptnél nem is lehet egyszerre az asztalra készíteni, mivel a fele kiszáradna, mire belekerül az edénybe. Így először a tejjel foglalkozom, a fűszerek majd később jönnek:

• 4 liter friss házi tej (UHT vagy hasonló huncutság nem jó, abból aludtejet se tudsz készíteni)
• egy 5 literes befőttes üveg
• rengeteg türelem

A tej felét a kis tottyosban közel forralásig melegítettem, majd hideg vízben lehűtöttem. Ennek a forralásnak nem találtam sehol magyarázatát, de az első reprodukcióm messze nem volt ilyen jó, mint a mostani.

A másik felét a befőttes üvegbe töltöttem. A lehűtött tejet is beleöntöttem, jól összekavartam őket. Gézzel lekötöttem az üveget, és most a napos virágablakot néztem ki neki az érleléshez.

Minden nap-másnap alaposan fel kell keverni, hogy ne keseredjen meg a tetejére felúszó tejszín. Nagyon vicces, ahogy a savó egyre magasabbra tör a fehérje és a zsír között. Ezt egyes receptek szerint 6 hétig kell csinálni, de gondolom, az hidegebb helyen készül. Amikor már a tetején volt a savó, illetve eltűnt, elkezdtem kóstolgani, de már annyira savanyú volt, hogy a citrom ahhoz képest méznek tűnik. Tettem is egy próbát, hogy összeugrik-e ha felforralom, de nem, ezért kezdhetem feldolgozni. A lényeg, hogy a tejsavas erjedés teljesen feldolgozza a cukrokat. 20 nap alatt teljesen besavanyodott.

Irány a kert a fűszerekért:

• 1 kg petrezselyemlevél (nem hiba, tényleg kilóban mértem)
• 25 dkg zellerlevél
• 4 szál zsálya
• 2 szál lestyán
• pici csombort is találtam

Feltettem az indukciósra a teraszon a tejet főni. Ez hosszú munka lesz, és igencsak penetráns szaga van. Az első pár óra alatt arra is jutott az időből, hogy a zöldeket felaprítsam kézzel/késes aprítóval. Azért ez elég sok zöldség :)

A tisztított és felaprított zöldek 1,4 kg-ot tettek ki. A tej már eléggé besűrűsödött, mehet bele a sok zöld.

A petrezselyem szárát nagyjából egyenletesre vágtam, és kitettem egy tálcára száradni. Jó lesz az levesbe bármikor! A zöld tejpépet rendszeresen kavargattam - sürűsödjön! 3,5 óra, és még csak most kezd meglátszani a fazék alja ...

További két óra kavargatás, és nagyjából formázható halmazállapotot kaptam. Kivettem egy üvegcsével Süllőcskének, mert neki van helye a hűtőjében, a többit meg egy szilikon lapra kapartam.

Folpackkal letakarva kb 6mm vastagra kilapítottam, amiből kúpocskákat formáztam úgy, hogy cikkelyt vágtam a lapból, és kézben és egy deszkán formáztam meg (nekem nincs meg Süllőcske szobrászi tehetsége).

Tizennégy kiskatona álldogált egy deszkán száradásra várva. Először ment a garázsba egy hónapra. Innen bejött a műhelybe egy ventillátor elé, ahol amúgy a birsalmasajt is száradt. Egy újabb hónap után már a külseje reszelhető lett ...

Jöhet a teszt: eredetileg a tányérba tejfelt tesznek, arra reszelnek egy kanálnyit a churutból, majd felöntik például a zöldbablevessel. Ezt végül lelkesen bekanalazzák.

Nekem így izlett a legjobban, de sokszor nem tejfelezem a bablevest, csak savanyítom vele. A fűszerek íze szépen árnyalt, egyik sem burjánzik el az ételben.

Ez az adag elég lesz nekünk néhány évre, mert csak én használom ...