Valahogy még nem főztem pörköltet vörösborral. Mindig féltem, hogy nem puhul meg a hús, vagy savanyú lesz. Most viszont igencsak megkívántam, nekiáltam hát irodalmazni.
Ínyesmester jött a segítségemre: a vörösbort csak a főzés végefelé adjam a pörkölthöz, akkor nem keményedik meg!
Hoppá! Most látom csak, hogy főztem már, sőt posztoltam is majdnem ugyanezt a receptet, és már akkor is az Ínyesmester segített :)
Sebaj, ismétlés a tudás nagyanyja, valamint nem lehet kétszer ugyanazt az ételt főzni ...
Hozzávalók:
- 60 dkg marha lábszár csont nélkül
- 2 fej vereshagyma
- 1 kis fej fokhagyma
- 2 fakanál disznózsír
- 1 ek pirospaprika (Farkas András féle)
- 1 zöldpaprika
- 1 paradicsom
- 2 dl vörösbor
- só, bors, őrölt köménymag
Ez csak kisebb adag lesz, mert már csak ketten vagyunk rá. A hagymákat felkockáztam és a teraszon a tottyos lábasban a zsírra tettem. Most lusta voltam szalonnát pirítani hozzá (érdekes, hogy 2014-ben is lusta voltam ...). A húst felkockáztam 3 cm körüli méretre, és megvártam, míg a hagyma üvegesre dinsztelődik.
Beletettem a húst, nagyra vettem a rezsót, hogy pergelődjön. Közben egy tálkába sót tettem, daráltam bele frissen borsot és egy kávéskanálnyi őrölt köményt is beletettem. Annó Hajdu Laci igencsak megszólt ezen fűszerek használatáért, de én így szeretem most is. A húst egészen addig pergeltem, míg zsírjára sült.
Ekkor rászórtam a fűszereket és a púpos evőkanálnyi pirospaprikát. Jól felkevertem, de oly kevés volt a leve, hogy kellett még hozzá vizet adni. Ezzel együtt is sikerült szép lassan elpárologtatni a vizet a szaftjából.
Víz helyett most már a vörösborral öntöttem fel. A hús már puha volt, visszakeményedni nem fog ...
Hozzáadtam még a paradicsomot és az apróra vágott paprikát (nem hiszem, hogy ártana a receptnek), de csak addig főztem, amig a paradicsom összeesett.
Gyors tarhonyakészítés következett:
- 25 dkg gépi tarhonya (úttörőgombóc a gyerekkorunkban)
- 1 ek kacsazsír
- 1 fej vereshagyma
- só
Gondolom, most többen a szívükhöz kapnak, hogy gépi tarhonyát használok, de szabad országban azt eszik az ember, amit ... szeret.
Felvágtam pici kockákra a hagymát. A zsíron pirosbarnára pirítottam a tarhonyát, amibe belekevertem a hagymát. Ezt egy picit kavargattam, majd felöntöttem 3,4 dl forró vízzel az egészet. Felforraltam és lezártam a lángot alatta. Konyharuhába csomagolva szépen megfő a saját gőzében.
A kész pörköltbe belereszeltem pár girizd fokhagymát. Az egész fejet azért nem mertem beletenni.
Kovászos uborkával tálaltam magamnak belekarikázva egy igencsak csípős paprikából. Nem panaszkodom (bár csípett), a bor se savanyította el a pörköltet - pont olyan lett, ahogy elképzeltem.
Feleségem meg ráhalmozott egy kupac tejfelt (mert a vejem szerint mi magyarok mindenhez tejfelt eszünk).
Remek volt! Megkóstoltam az övét is, és az is finom.