A tél kimutatta a foga fehérjét. Az ablak előtt vízszintesen esett a hó, az utcán fülig bebugyolált emberek iszkoltak sebesen ismeretlen céljuk felé. A spájz szellőzőjében a szél vidáman danászott, néha-néha bele is tutult egy nagyot. Bár a szoba biztonságos melegéből szemléltem a tél tombolását, egy-egy szélrohamnál még a seggem is libabőrös lett. Nincs kecmec, főzni kell valami ízes-tartalmas, lélekmelengető fogást. Egy gazdag levest valami hússal, amit jól megcsípősözve, forrón lehet kanalazni. Előtte egy kupica papramorgó, utána pár pohár bor, csak a rend kedvéért természetesen.
No de miből légyen a leves? Megvan! Bab. Tele van fehérjével, finom és kellő energiát ad.
Főztem hát egy melengető, sűrű bablevest.

Hozzávalók:
- 60 dkg fagyasztott zsenge fejtettbab vagy 30 dkg szárazbab
- 1 petrezselyemgyökér
- 2 sárgarépa
- kis darabka zeller
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 25 dkg cserkészkolbász
- 10 dkg lángolt kolbász
- 10 dkg füstölt kolbász
- 330 g tejföl
- liszt
- csipetke 1 tojásból

A csipetkét már egy-két nappal előbb elkészítettem, éppen akadt egy szabad órácskám valamelyik délután. A tésztát a kockareszelő öregebbik részén reszeltem le, adagonként a tenyeremmel meghengergettem a belisztezett gyúródeszkán. A kész csipetkét nem szárítottam meg, mert úgy nehezen fő meg, hanem lefagyasztottam. Mikor sor került rá, csak elő kellett venni a fagyasztóból, odacsapni az asztalhoz, hogy szétváljanak a tésztadarabok, és már önthettem is a forró levesbe. A babot előző nap elővettem a fagyasztóból, reggelre kiengedett.

Először a füstölt- és a lángolt kolbászt pirítottam meg a lábasban. A megsült karikákat félretettem.

A visszamaradt zsírban megdinszteltem a hagymát, majd hozzáadtam a felkarikázott leveszöldségeket és az apróra vágott fokhagymát.

Pár perc pirítás után beletettem a kiolvadt babot és felöntöttem vízzel.

Mikor a bab félig megpuhult, azon fagyosan beleöntöttem a csipetkét és tovább főztem. Kicsivel később hozzáadtam a megpirított kolbászt és a felkarikázott cserkészkolbászt.

Amikor már a csipetke is megfőtt, liszttel és kevés vízzel elkevert tejföllel behabartam és kiforraltam.

Tulajdonképpen nem egy nagy durranás (inkább több kicsi), de igen jól tud esni és megfelelő támogatás esetén (lsd. "pár pohár bor") prímán megalapoz egy kiadós szombat délutáni szundikálást, miközben odakünn hordja a havat a szél.