Tarlórépa, de kerekrépának illetve kerékrépának is nevezik. Nálunk főleg Zalában és Vasban termesztik, arrafelé a káposztához savanyítják is, bár állítólag az erjedés során olyan erős szagot áraszt, hogy mást nem is lehet mellette tárolni. Szokták kovásszal (nem kovászolással) is savanyítani. Egyszer kaptam egy adag cserépedényben készített, savanyított tarlórépát, de nagyon savanyúnak találtam, a szaga viszont nem volt annyira erős. Itt egészen jó kis film mutatja be.

Mint a neve mutatja, másodvetésre is kiválóan alkalmas. Erre alapozva vetettem egy sort június végén. Nem volt jó ötlet. Egy hó végi eső hatására még gyönyörűen kikelt, aztán a két hónap aszály betett neki. A szárazság nem csak a növekedést akasztotta meg, hanem a földi bolhák is mérhetetlenül elszaporodtak. Augusztusra úgy nézett ki az ágyás, mintha a csernobili négyes reaktor mellett műveltem volna. A feketére égett leveleken bolhacsordák nyüzsögtek, hiába permeteztem le kétszer is. Szeptemberben aztán egy éjszaka alatt esett vagy 90 mm eső, és egy hét alatt kizöldült az egész.

A vetéssel egy időben nagyképűen nekiláttam összegyűjteni az érdekesebb recepteket a kedvencekbe, egy külön mappába, hogy ne kelljen ezzel vacakolni, mikor eljön a répaszüret. Szerencsére ezzel nem dicsekedtem nagyon senkinek.

A vontatott növekedésnek az lett az egyik következménye, hogy a gyökerek eléggé fásak lettek, illetve nem egyformán puhultak sütésnél/főzésnél. A másik konzekvencia a répa megnövekedett hústartalma lett.

A kukacok kikerülésében sokat segített, hogy tavaly nyáron elvégeztem egy középhaladó zöldségszobrász- és verbális hős tanfolyamot. Az étel előkészítése remek alkalmat adott arra, hogy elkészítsem idei fő művemet, a „Krumploid dodekaéder a szilvaszagú ködben” című zöldségszobrot. A megfelelő légköri viszonyokról az említett gyümölcs esszenciális kivonata volt hívatott gondoskodni. Az alkotás elkészültéig egy CASEVAC team állomásozott nálunk, de csak pár alkalommal kerültek éles bevetésre. Simán tudok egy kézzel öt sört kérni, ha feltartom a papírt, amire a számot írtam.

Sült tarlórépa

Hétvégére töltött csirkecombot készítettem, ehhez sütöttem hasáb-tarlórépát. (A csirkére a későbbiekben visszatérek.)

A tarlórépát ügyesen meghámoztam, és kivágtam a nem tetsző részeket belőle.

Az eredeti német V-gyalu (nemesacél pengékkel!) segítségével hasábokra vágtam.

Finomra reszeltem egy kis fej vöröshagymát és egy nagy gerezd fokhagymát. Fél deci étolajjal, egy mokkáskanál pirospaprikával és egy nagy csipet sóval összevegyítettem.

Hozzákevertem a hasábokra vágott répához, majd reszeltem rá egy kis ementáli sajtot is, és azzal is összeforgattam. Igazság szerint parmezán vagy grana padano kellett volna hozzá, de az itteni boltban olyan nincs, nekem meg nem volt kedvem szombaton délelőtt elzarándokolni a városszéli hiperbe.

Sütőpapíron, 3-as fokozaton kb. 20 percig sütöttem.

Imitt-amott megpirult, egy része meg kicsit roppanós maradt, de összességében jó volt. A már említett csirkecombbal és savanyított karfiollal tálaltam.