Bubuskánál voltam a hétvégén.

Bubuska, becenevével ellentétben férfi, nagydarab, borostás, őszülős, sörözős-borozós-pálinkázós fajta,(sőt szerintem a kumiszt, s a szakét sem vetné meg, bár azt nem próbáltuk eleddig).

Na, ez a Bubuska hívott fel a hétvégén, hogy nála járt a Zoli barátja Röszkéről – aki mellesleg én is jól ismerek – és hozott pálinkát. Nekem is hozott pálinkát.

Eperpálinkát.

A hívó szó ereje mindennél erősebb, röpültem hát. Annál is inkább, mivel Bubuska légvonalban kb. 1 kilométerre lakik tőlünk, mégis ritkán találkozunk. A Zoli barátjáról viszont tudtam, hogy olyan, mint az adóbevallás: évente egyszer biztosan jön, csak ő pálinkát szok hozni.

Szóval röpültem, még a híradót sem vártam meg. (Azért szeretem a híradót, mert ha nem mondják be a nevemet az elején, akkor tudom, hogy még élek és szabadlábon vagyok.)

Bubuskáéknál két furcsaság várt rám:                                                                                                              1.)

A ház asszonya rétessel kedveskedett, az obligát meggyes, mákos mellett sós-túrós rétest is kaptam, ami helyenként csilipaprika ficnikékkel volt pettyezve, ami nem várt pikantériát kölcsönzött neki. ( A rétesnek, nem az asszonynak). Soha nem ettem még ilyet. Nem mondom, hogy a kedvencem lesz, de a fröccs nagyon csúszott rá.

2.)

A kertben az egyik fabodega oldalán (Bubuskáéknál a kertben számos fa és kőépítmény található, tisztázatlan célzattal, a telek előző tulajdonosának építkező kedve mementójául), amiről véletlenül  tudtuk, hogy  nyúlólként szolgált anno, (jelenleg deszkák vannak benne, por meg pókok)  lógott büszkén egy jelentős méretű finn zászló. Sashalmon. A nyúlól falán.

Mi van itt, konzulátus? Finnugor Hagyományőrző Egyesület?

Korántsem.

Kiderült, hogy a család férfitagjainak Forma-1 iránti olthatatlan lelkesedésének oldalhajtása a finn zászló. Valamely aktuális Vejnemöjnen – ivadék tiszteletére szokták lengetni a futamok alatt. Ha meg nem volt futam, akkor a nyúlól oldalán lengett magától. Ott üldögéltünk alatta a kertben.

Ezt nekem kicsit sok volt feldolgozni így néhány fröccs után, úgyhogy szedelődzködni kezdtem. Búcsúzóul kaptam még egy darab füstölt hurkát (!!!) hogy hazafelé ne legyek féloldalas a pálinkával.

Zsebemben pálinkával, hónom alatt hurkával és szívemben békés elégedettséggel bandukoltam hazafelé.

Az élet szép.