Mitzi von Küche
Minden út Rómába vezet, tartja a mondás. Hát nekünk jó pár évbe telt, míg a sors úgy hozta, hogy ismét ellátogassunk az Örök Városba. Megosztanám pár impressziómat Veletek: aki már járt ott, biztosan szívesen nézegeti a képeket, aki még nem, hátha sikerül felkelteni a figyelmét.
Róma olyan nagyváros, ahol gyalog érdemes csatangolni. Minden utcán akad valami érdekesség, néhol csak kapkodja a fejét az ember a különböző történelmi korokból származó építészeti emlékek láttán.
Már előző látogatásomkor is feltűnt, milyen természetességgel kezelik a rómaiak, hogy nagy idők nagy tanúi mellett élik mindennapjaikat. Többsávos főút zaja rázkódtatja folyvást a Colosseumot, a gyönyörű barokk paloták márványkövei nem a távoli carrarai bányákból származnak, hanem az ókori építményeket bontogatták folyamatosan – és még mindig nagy bőségben láthatók az ókori világbirodalom maradványai.
Néhány, talán egyesek számára közhelyesnek tűnő képet mutatnék, de ez az igazság: Rómában ez a kézzelfogható valóság. Legyalogoltunk szállásunkról a Via Nazionalén és ezt láttuk.
Arrébb menve kicsit egy obeliszkkel díszített térre jutottunk és máris a gyönyörű Pantheonnál voltunk.
Itt tekeregtünk egy kicsit, mert egy kis templomot kerestünk, ahol három híres, Szent Máté témájú Caravaggio-képet őriznek. A telefonomban lévő térkép rendre máshová vezetett, de például véletlenül így leltük meg ezt a bájos Bernini-féle elefántos obeliszket.
Ezután egy éttermi teraszon következett egy pasta scampival ebédre.
Az utca neve, minő véletlen: Via delle paste volt.
A Trevi-kút minden Rómába érkező kötelező programja, de valóban gyönyörű, a barokk szobrok között lezúduló vizet sokáig elnézegettük (néhány száz turistával egyetemben).
Na és a Spanyol lépcső! Róma építészeinek kitűnő érzékük volt mindig a nagy terek látványossá tételéhez. Itt állt egy nem különösebben érdekes templom és a lépcsősorral egyből monumentálissá lett az egész – a fiatalok népszerű találkahelye.
Rómában minden téren obeliszkek vagy szökőkutak állnak, néhol a kettő kombinálva, mint az ovális Piazza Navonán a híres Négy folyó kútja. 5 napos utazásunk során itt váltotta fel egyedül a verőfényt némi borultság. Felkerestük a Campo de Fiori-t, Róma legfőbb piacát, ahol festőien berendezett standok állnak zöldség, gyümölcs, sajtok, magok, és egyebek témakörében.
Oly sok mindenről írnék még: hogy Vermeer-kiállítást is láttunk, a Quirinale dombjáról egész Rómát beláttuk, a Vatikáni Múzeum, a Sixtusi kápolna… De még talán egy kép a Szent Péter bazilikáról,
meg egy az Angyalvárról és ezzel be is fejezném a hevenyészett idegenvezetést.
Azazhogy, gasztroblog lennénk vagy mi a szösz, lássunk még egy-két specialitást. Üdvözlő falatként kaptuk kedvenc trattoriánkban ezt a könnyű tésztában kisütött mozzarellával töltött cukkinivirágot.
Ezt követte egy tengeri finomságokkal kombinált rizottó,
majd mindezek megkoronázásaként egy igazi tiramisu, marsalával, ahogy kell. (Ezt a marsala bort aztán hiába kerestem a boltokban, hoztam helyette limoncellot, az is finom.)
