süllőcske
Halfüstölőm, ki már bemutatkozott a kocsmában, kreatív kis eszköz, sok huncutságot tud.
Ma azt bizonyítja, nem csak halhoz alkalmas, a gyártók ajánlása ellenére.
Csicsereg a mobil, óra múlva érkezik a sógor. Képzeljétek, ez az órácska elég egy füstölt kacsa és csirkemelles tálhoz. Mert a kis pöfékelőm pikk-pakk, már üzemképes, villámgyors.
Nem kell parázs, mert denszesz ég alatta, amely 160- 220 fok között állítható.
Szóval, elő a kacsa és csirkemelleket, só, bors bátran mehet rá. Serpenyőben kis kéregsütés, mehet a füstölő rácsára, tetejére még egy kis só, ami menet közben behatol a húsba. Aljába jófajta forgács. Füstölünk.
De nem több, mint tizenöt percig, ha nem akarunk újabb faforgácsot gyártani a mellekből.
Deszkára szedjük, ventillátor elé állítjuk. Ez azért kell, mert különben sok finom nedv kifolyna a hűlés során, meg amúgy is nagyon nedves a füstölényünk.
Ha lehűlt és a sógor még parkolót keres, kényelmesen felvághatjuk, ízlés szerint.
Csodálatosan lehet vágni, akár papírvékonyra is.
Szeretném hangsúlyozni, ez nem párolt, nem gőzölt, nem sült, nem főtt, inkább olyan szuvidált hatású anyag. A száraz pipicici is zamatos, kellemetes, hát még a kacsa.
Magában is csipegethető, tehető szendvicsbe, saliba, tésztára, főzelékre.
Most úgy gondoltam, nem lenne rossz egy kis vörösboros, borókás szedermártással.
Bejött. Aki gyümölccsel nem enné, annak tormamártást, finom mustárt javasolnék.