Még javában tombolt a kánikula, mikor Kistesó egy keddi napon felhívott.
- Kell egy kis zöldbab?
- Naná hogy kell - egy kis potya mindig jól jön.
- Akkor átviszem és beteszem a hűtőbe.
- Remek lesz, köszönöm.
Be is indult a menütervező modul a fejemben.
- Főzök egy zöldbab főzeléket hétvégére - spekuláltam -, az pik-pakk megvan meg hozzá egy kolbászpörköltet, annak sem kell sok, nem kell órákig a tűzhely mellett szobrozni ebben a kuka melegben.
Hazaérve aztán megláttam a babot és kínomban elvigyorodtam. Az a "kis zöldbab" tényleg kicsi volt, bő 28 deka.
A tervező modul újratervezésre váltott. Lesz palócleves, legalább is valami hasonló, mert ahhoz bárányhús kellene. Az meg nincs mifelénk, mióta a kóser vágóhídon egy kényszervágásra beszállított, kiselejtezett anyakoca* felkoncolta a saktert. Egy órát tombolt a derék emse, amire a kiérkezett rendőrjárőr megfékezte, beleürítve az egész tárat. A néhai állat gazdája el is keresztelte saktericidnek**, és az utolsó alomból származó malacokat már ezen néven adta el, zajos sikert aratva a hetivásárban. Szóval a bárány ugrott. Lehetne még marhából, de az marha lassan fő meg, ebben a melegben meg ugye...
Maradt a kolbászos verzió. Egy kis füstölt az íze kedvéért, meg némi cserkész mert az jó roppanós. Főztem hát egy megcsonkított palóclevest.
Hozzávalók:
- 28,2 dkg zöldbab
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 piros lecsópaprika
- 0,5 dl házi paradicsomlé
- pirospaprika
- 15 dkg füstölt kolbász
- 15 dkg cserkészkolbász
- 1 kg krumpli
- 1 pohár tejföl
- 2 evőkanál liszt
- só
- bors
A babot még aznap megtisztítottam, felaprítottam és betettem a fagyasztóba, hiszen odébb volt még a hétvége.
Szombaton reggel a füstölt kolbászt felkarikáztam és kisütöttem a zsírját.
Kiszedtem a kolbászt és visszamaradt zsíron megpirítottam a vöröshagymát. Beletettem a lecsópaprikát és azt is megfonnyasztottam.
Megszórtam pirospaprikával, összekevertem majd felöntöttem a paradicsomlével.
Hozzáadtam a kiolvadt babot, felöntöttem kevés vízzel, fűszereztem és félpuhára főztem. Meglepően sok idő kellett neki, nem lehetett mai gyerek, de gondolom a fagyasztás sem sokat segített neki.
Beletettem a krumplit, még öntöttem rá vizet, aztán tovább főztem.
Közben a tejfölt kevés vízzel és a liszttel kikevertem.
Mikor a krumpli már majdnem jó lett, hozzáadtam a megsült kolbászt és a cserkészkolbászt is. Egyet rottyantottam rajta.
Végül behabartam a levest és kicsit kiforraltam.
Könnyű, savanykás leves lett, bő másfél óra alatt megfőtt. Mertem egy jó tányérral, kerítettem hozzá egy sajtos kiflit a biztonság kedvéért és jól belaktam. Szerencsére volt itthon dinnye, egy negyed még simán elfért a pocakban.
* Tudom.
** Nem vagyok antiszemita.
