Nos, ezt a kérdést végül nem sikerült eldönteni. Az úgy kezdődött, hogy a feleségem beállított egy bő kilónyi sertés fehércsonttal a kutyának, mert az szép húsos volt, arra meg nem emlékezett, hogy két kiló marhacsont les a mélyhűtőben ...

Ahogy ez nálunk lenni szokott, menet közben jött az ötlete, hogy van még fél kiló kacsazúza is az ő fagyasztójában - főzném már azt is a levesbe. Ettől a ponttól persze a címbeli kérdés elvesztette lényegét, pedig annyira örültem, hogy jó címet találtam a posztnak ...

Szokás szerint a hozzávalók egy kupacban:

• 3 sertés lapockacsont (azt hiszem - nem vagyok se állatorvos, se hentes:) 1 kg
• 1/2 kg kacsazúza
• 3 sárgarépa
• 1 öreg +2 idei fehérgyökér
• 1 karaláb
• néhány rózsa megmentett karfiol (már nagyon pucolni kellett)
• 1 zellerszár
• 1 zöldpaprika
• 1 paprikacsuma (az mindenbe kell)
• 1/2 + 1 vereshagyma
• 1 kicsi saját fej fokhagyma a kertből
• 12 szál zöldbab
• a maradék zöldborsó a kertből
• petrezselyem a fiatal gyökérrel, meg egy felmagzásnak indult a kertből
• szerecsendióvirág, bors, só

A második hagymát később adtam a leveshez, szintúgy a kacsazúzát, így nincsenek a képen.

A zöldségeket megtisztítottam, és 3 tálkába rendeztem. A karfiol csak a végén megy bele, szét ne főjjön. A zöldbab, zellerszár és a borsónak is kevés főzés kell, de azért kell nekik, míg a gyökerek, paprika és a karaláb az elejétől fogva mehet a lébe. Mivel a csontok eléggé nagyok voltak (nem fértek a kisebb fazekamba), ezért megfeleztem őket a bárddal, és négy liter vízben feltettem főni. Egy perc forrás után leöntöttem a kutyának a levet, és friss vízzel, egy teatojásba tett fűszerekkel, meg a zöldségekkel feltettem újra. Így nem kell a habot leszedni, tiszta lesz a leves és a kutya is örül!

Amikor a csont már főddögélt (nagyon kis lángon!), feleségem átnyújtotta a fagyott kacsazúzát, hogy ezt is tegyem bele ... Mikro a barátom, de inkább forró vízbe merítve kiolvasztottam, és kicsit megtisztítottam, felnegyedeltem. Szép zúza, jutott a kutyának is a levágott inas részből. Egy órát már főtt a csont, ment bele hát a zúza és egy újabb hagyma, mert az induló felet kevésnek itéltem. Ezek az öreg hagymák mindig héjastul mennek a levesbe: csodásan sötétre festik a lét! A fiatal gyökerekből négykarú tengeri csillagokat varázsoltam - úgy puhára főnek, én meg megeszem! Egy másfél óra múltán hozzáadtam a felaprított zöldbabot és zöldborsót is.

A hüvelyesek is főttek tíz percet, majd beledobáltam a karfiolt. Két-három perc, és már le is kapcsolom a rezsót - ezalatt kicsit megpuhul, de nem fő szét.

Már csak tálalni kellett ezt a roppant gazdag - kitudja minek nevezzem - levest. Volt abban minden, mi szem-szájnak ingere, csak tésztát felejtettem el főzni hozzá. Ha feleségem nem tiltakozna, egy kevéske gombával is izesíteném.

Nem szégyellem a kanálképet sem, mert a szövegből kifelejtett, felébe vágott, fokhagymafejből egy fél girizd is jutott bele :)

A kicsilyány felpakolt belőle, mi meg már háromszor is ettük. Igencsak jó lett - hidegen kocsonya, melegen leves - és még csigatészta is jutott ...