Találtam a csodahüttõben egy darabka borjúbélszínt. Ez biztos jó egy diétás vacsorának, hiszen nem zsíros, könnyû, pláne, ha köretnek csak uborkát készítek (van a kertben bõven).

Már csak egy jó fûszerezést kell kitalálni hozzá. Lementem a kertbe és megtaláltam az elsõ érett csilipaprikákat, meg egy rakat uborkát (az étel még július elején készült)! Akkor ebbõl kell valamit főznöm.

Mivel a csilihez azért kéne még adalék, összeszedtem mindent, mit találtam.

• 30 dkg borjúbélszín (de ugyanez jó lenne szûzpecsenyébõl is)
• 4 db különféle csilipaprika (itt Spicy Fiesta, Anaheim, Cayenne és Thai Bird Eye)
• 1 salotta hagyma
• 3 girizd fokhagyma
• 5 mm gyömbérszelet
• 5 cm lime héj darabka
• koriander
• római kömény
• szecsuáni bors
• Cajun fûszerkeverék
• olivaolaj
• 1 ek Worchestershire szósz (mi a Lea&Perrins márkát szeretjük leginkább)
• mozsár

A szemes fûszereket megpirítottam egy kisebb serpenyõben (valaki elszörmölte a mini teflonserpenyõm ...) Beleaprítottam a salottát, a gyömbért és a fokhagymát a mozsárba, majd ráöntöttem a pirított fûszereket. Kimagoztam a csiliket és felkarikáztam, majd só , 1 kk Cajun fûszer, limehéj és pici olivaolaj társaságában serpenyõbe tettem kislángra.

A mozsárban elkezdtem összezúzni a tartalmat. nem könnyû, a hagymák mindig kiszöknek a mozsártörõ alól! A csilik lelkesen sercegnek az olajon. Úgy gondoltam, meghinthetem még egy adag Cajun fûszerrel. A végén hozzáöntöttem egy evõkanálnyi Worchestershire szószt is.

Belekevertem a mozsár tartalmát is és alaposan összefõztem (vagy 3 perc alatt :). Ment a keverék vissza a mozsárba, mert valamennyit még kellett rajta pépesíteni.

Gyorsan összedobtam az uborkasalátát is:

• 5 uborka a kertbõl
• 2 csipet só
• 1 ek cukor
• 1 ek 20%-os ecet
• 3 girizd fokhagyma

Az uborkát egy dobozba gyalultam, megsóztam. A cukorba belekevertem az ecetet, meg vagy 8 ek vizet. Beleaprítottam a fokhagymát is, és az levet belekanalaztam az uborkára. Ezt átforgattam, és kitálaltam salátástányérokba.

A felszeletelt hús egyik oldalát megkentem a csilipasztával, megforgattam, majd a másik oldal is kapott belõle. A paszta eleve sós volt, ezért a további sózást elhagytam.

A teraszra költöztem, enni is ott fogunk! Egy kanálnyi olivát csurgattam a serpenyõbe. Felforrósítottam majdnem füstölésig, és beletettem a hússzeleteket. Oldalanként két percet sült az én részem. A feleségemé kapott még 4 percet ...

Már csak a terítés volt hátra. Én nem tettem rá semmilyen szószt, de volt az asztalon még Worchestershire szósz a feleségemnek.

Bár az én részem puha volt, de nem lett belül véres. 1-1 perc elég lett volna ennek a fiatal borjúnak. Szénhidrát nélkül is laktató volt a vacsora.

A tárgyól eltérve: a macskánk nem látja a vizet, ezért nem tud inni. Vagy az orra is belemegy a vízbe, vagy csak a levegõt lefetyeli. Rájött viszont, hogy ha a vízcsapot nézi, és arra koncentrál, akkor pont a nyelvére csöpög a víz. Azóta napjában többször követeli, hogy kinyissam neki a csapot ...

Ezt megunva, vettem neki egy olyan itatót, amelyik hasonló elven működik. Kis szivattyú keringeti benne a vizet, és egy szénszűrőn átzavarva tartja tisztán. Azóta hetente megiszik a macska 3 litert :) (Nekem meg nem kell odafigyelni, hogy elzártam-e a csapot ...)