Nem paradicsomos káposzta, de nem sok híja van.
Itt van a Nagyböjt megint, ugye. Lelkileg ugyan nem érint a dolog - súlyos vallássérült vagyok -, de a testemnek szüksége van rá. Tavaly hősiesen végigkoplaltam, és egészen jót is tett. Aztán elbíztam magam, és a Húsvétra főzött libalevessel és a cipóban sült csülökkel sikerült lenulláznom az elért eredményt. Ahogy felépültem, megegyeztem a háziorvossal egy júliusig tartó diétában és azt azt követő, mindenre fényt derítő laborvizsgálatban. Aztán jött a kerti szezon, halogattam a dolgot, és persze böjtöltem szorgalmasan. Október végén mentem vissza a dokihoz, és az eredmények prímák voltak. Aztán jött az ősz, jöttek az ünnepek, a hús is visszatért az étrendembe, fel is szaladt pár kiló. Nincs kecmec, nekiveselkedem ismét a böjtnek.
A napokban botlottam bele ebbe az ételbe, ez lett az első hétvége menüje. Az eredeti recept tartalmaz némi szalonnát, de én azt nagyvonalúan kihagytam a cicába.

Hozzávalók:
- 70 dkg fejes káposzta
- 50 dkg lecsó vagy annak megfelelő paprika és paradicsom
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 dl házi paradicsomlé
- 1 teáskanál házi édes paprikakrém
- pirospaprika
- só, bors, őrölt köménymag
- étolaj

Két nyeszlett fej káposzta kornyadozott a hűtőben már vagy két hete, a célnak éppen megfelelt. Az V-Gyulával szépen legyalultam

Előző este elővettem egy doboz lecsót a fagyasztóból, kikoppintottam egy tányérba, reggelig szépen ki is olvadt.

A laskára vágott vöröshagymát kevés olajon megpirítottam.

Rádobtam a káposztát, a fokhagymát, sóztam, borsoztam, kevés őrölt köménymaggal fűszereztem.

Fedő alatt, nagyjából 30 percig pároltam, amíg összeesett.

Beletettem a lecsót, a pirospaprikát és a paprikakrémet majd beleöntöttem a paradicsomlét.

Alaposan összeforraltam és kész is lett.

Rizst pároltam mellé és egy kis csípős paprikakrémmel tálaltam. Tettem mellé pár karika újhagymát is, csak úgy.

Finom lett, a lecsóból az 1:1 arány lett volna az igazi, no de majd legközelebb. A csípős nagyon passzolt hozzá. Egy baja volt: az ebéd után egy órával már a konyhában kutattam valami ennivaló után.

Aggódni természetesen nem kell, már kigondoltam azt a húsvéti menüt, ami visszavezet a helyes útra.