Legalábbis leginkább arra hasonlított, persze aztán kiderült, hogy mégsem az, de menjünk sorjában.
Kistesó évente kétszer látogat a mosoly országába, mindig hoz valami finom alapanyagot. Hoz olyasmit, amit kérni szoktam (legutóbb rizsecet, fehér fafülgomba és belachan volt soron), és hoz mindenféle egyebet, ami megtetszik neki, vagy rábeszélik, mert az milyen jó. Az utóbbi kategóriába tartozó dolgok aztán lassan átszivárognak az én háztartásomba, mer' "te szereted az ilyen különleges dolgokat", meg "ez egészséges, jót tesz a köszvényednek". A kamra meg csak telik, én meg kísérletezem. Legutóbb egy halom rizstésztával együtt jött egy zacskó, tésztára hajazó valami is. Nem volt üvegtésztaszerű, búzára tippeltem, talán valami "hand puled noodle", azaz kézzel nyújtott tészta lehet, csak szárítva.
Múltkorról maradt némi sertés szűzpecsenye, abból terveztem egy fűszeres, gazdag levest készíteni, gondoltam ez a tészta éppen alkalmas lesz, hogy egy egytálételt készítsek vele.
Hozzávalók:
- 30 dkg sertés szűzpecsenye
- diónyi gyömbér
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 szál citromnád
- 1 evőkanál csili (én fagyasztott serrano paprikát használtam)
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 szál tavaszi hagyma
- 4 lime levél
- 1/2 lime leve
- 2 szál sárgarépa
- 1 kápia paprika
- 1 teáskanál római kömény
- 1 teáskanál koriandermag
- 1 kávéskanál fekete bors
- 1 csivavakakányi sárga curry paszta
- 1 teáskanál barna cukor
- 1 evőkanál halszósz
- 330 ml kókusztej
- 1 l húsleves
- 30 dkg valamilyen tészta, vagy valami más
Mivel wokban terveztem elkészíteni az ételt, először minden hozzávalót előkészítettem. A sárgarépát és a kápiát juliennere, az újhagymát ujjnyi darabokra, a vöröshagymát pedig félkarikára vágtam. A saját termésű fokhagymának bizony már ki kellett vágni a csíráját. Hiába tárolom az erkélyen, nincs elég hideg neki, lassan kihajt. A citromnádat vékonyra karikáztam.
A római köményt, a koriandert és a fekete borsot száraz wokban megpirítottam. Mikor elkezdett pattogni és érezni lehetett az illatát, a mozsárba öntöttem.
Hozzáreszeltem a gyömbért, majd a citromnáddal, a fokhagymával, a csilivel és egy nagy csipet durva sóval egyetemben péppé zúztam.
A hús a rostokra merőlegesen vékonyan felszeltem, és a szeleteket csíkokra vágtam.
A szűzpecsenyét kicsit megsóztam, és két részletben, kevés olajon a wokban megsütöttem. A kisült húst félretettem.
Megpirítottam a vöröshagymát, aztán rátettem a bolti sárga curry pasztát és a saját készítésűt is. Lepirítottam.
Rádobtam a sárgarépát, és folyamatosan kevergetve öt percig nagy lángon pirítottam.
Felöntöttem a kókusztejjel, beletettem a lime leveleket, az újhagymát, a barna cukrot, a halszószt, belefacsartam a lime levét. 2-3 percig forraltam.
Beletettem a húst és a kápia paprikát, felöntöttem a húslével, és felforraltam. Kész.
Ekkor jött a "tészta". Úgy terveztem, hogy nem főzöm bele az ételbe, mivel több napra készült a leves, féltem, hogy szétázik benne. Gondoltam, kifőzöm külön vízben, kap egy korty olajat, ne tapadjon össze, aztán tálalásnál rakom bele.
Felraktam főni, oszt' csak főztem feszt. Nem nagyon tetszett neki, először csak pattogott, akár a venyigetűz, aztán elkezdett nagyokat fingani. (Bocsánat, de ez a helyes kifejezés.) Negyedóra múltán úgy döntöttem, puhább már nem lesz, leszűrtem, megolajoztam, és eltettem másnapra.
Dolgozóba vittem magammal, délelőtt másfél órát szobroztam egy cudar hideg helyen, igen jól esett utána a forró, sűrű, zamatos leves. Megszórtam egy marék vékonyra karikázott újhagymásval. Nagyon finom volt, a "tészta" is igencsak ízlett, érdekes volt az állaga, jól harapható, kicsit gumis, de nem kemény, és elég sós is volt.
Másnap jött Kistesó.
- Ilyen tésztát nekem okvetlen hozz - adtam ki az utasítást.
- Milyent?
Mutatom néki a kifőtt bigyót.
- Tudod mi ez? Tofu.
- Tofu?
- Az B+.
- Mindegy, hozz belőle, mert finom.
Szóval ez a bizonyos tofu skin vagy yuba, ami tulajdonképpen a szójatej föle. Ahogy olvasgattam róla, olyan nagy bakot nem löttem, épp az egyik ajánlott felhasználási módot választottam.
