Egészen pontosan rántott, de sütni azt is kell. Az azonos című film kapcsán többször eljátszottam a gondolattal, hogy ki kellene próbálni. Tavaly lerohadt a paradicsom, idén azonban az augusztusi esők után rengeteg termést hozott. Ezek be is értek jobbára, nyakló nélkül ettem, fél kiló majd' mindennap lecsúszott. Megjött aztán a hideg idő, nem akart érni, a hernyók is rátaláltak, én is ráuntam már kicsit, lementem hát a kertbe, és lecsipegettem párat a szebbjéből.
Az Internet tele van receptekkel, de valahogy egy sem volt ínyemre. Elolvastam párat, aztán kidolgoztam a saját változatomat.
Hozzávalók:
- Néhány éretlen paradicsom (a steak fajták a legjobbak)
- liszt
- só
- csilipor
- őrölt fekete bors
- 2 egész tojás
- 1 dl natúr joghurt
- zsemlemorzsa
- szezámmag
A tálaláshoz valamilyen saláta vagy egy kevés a kedvenc szószunkból.
A paradicsomokat alaposan megmostam. Nagyjából 1 cm vastagra szeltem őket, a végüket eldobtam. Mivel nem akartam, hogy kiengedje a levét, nem sóztam be, hanem a panírozásnál használtam több sót.
A lisztet elkevertem sóval, borssal és csilivel.
A tojásokat szintén megsóztam, hozzáadtam a joghurtot, és alaposan felvertem. A tojás így sokkal jobban bevonta a paradicsomot, és a morzsából is több tapadt rá.
A szezámmagot rászórtam a morzsára, és elkevertem. Panírozásnál én mindig papírra teszem a száraz hozzávalókat. Könnyebb bánni velük, a papír szélét felemelve középre lehet rázogatni az elkószált lisztet, morzsát.
A paradicsomot a szokásos módon bepaníroztam. A morzsát egy kicsit rányomkodtam a tenyeremmel a sütnivalóra.
Bő forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütöttem. Elég jól felszívta az olajat, ezért papírszalvétán leitattam.
Pirított burgonyával és (stílszerűen) paradicsomsalátával tálaltam.
Nem volt rossz, de nem fogok hisztizni, ha nem lesz. Kicsit savanykás volt, a fűszereket jól lehetett érezni, és a só is éppen elég volt rá. Önálló ételnek nem ajánlanám, inkább valami húshoz a köret mellé. Szerencsére gondoltam erre, azért vettem egy kiló csiperkét, és kirántottam azt is.