Vasárnap összefutottam egy ismerőssel, aki egy catering cégnél hentes. Konyhakész alapanyagot állítanak elő, ugyanakkor készételt is főznek, főleg közintézmények számára. Panaszkodott erősen.
- Ezek a (mai) fiatalok, nem esznek meg semmi normális kaját - puffogott. - A múltkor is borjúpaprikást főztünk, nem kellett nekik. Csak a rántott hús, meg a hasiburi. Nyakon öntik egy csomó kecsappal, aztán azt zabálják.
- Hát igen - hümmögtem, nagyon nem tudtam, mit szóljak, nehéz egy tucat kisfröccsel vitába szállni.
- Meg a palacsinta - folytatta -, abból nem lehet eleget sütni nekik, mind megeszik.
- Hú - csillant fel a szemem -, milyen jó ötlet, kedden sütök palacsintát.
Térültem, aztán húztam a dolgomra. Hétfőn dédelgettem a gondolatot. Ha már palacsinta, akkor valami levest is kell főzni hozzá, magában nemigen alkalmatos ebédre-vacsorára. Levesnek egy gyors, tejfölös krumplileves megteszi, de a francnak sincs kedve egy órát a tűzhely mellett szobrozni, inkább valami más süteményt kellene készíteni. Legyen túrós batyu, szeretem és úgyis régen ettem már. Sütöttem hát túrós batyut.
Az igazat megvallva, még soha nem sütöttem túrós batyut, de az ilyesmi soha nem szokott zavarni. Már a sütőben volt, mikor rágugliztam. A tészta arányaival nem volt baj, de pár dolog azért kimaradt. A töltelékbe tanácsos lett volna felverve beletenni a tojásfehérjét, és a tészta tojásos kenéséről is megfeledkeztem, búzadarát tenni a túróba meg aztán végképp nem jutott eszembe, ettől eltekintve egészen autentikus volt a sütemény.
Hozzávalók a tésztához:
- 60 dkg búzafinomliszt
- 10 dkg vaj
- 2,5 dkg élesztő
- 2-3 dl tej
- 1 mokkáskanál só
- 3 evőkanál + 1 teáskanál cukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 1 egész tojás
A töltelékhez:
- 45 dkg túró (ez a rohadt trükközés ide is betört, a 4,5 decis tejjel meg a 150 grammos tejföllel együtt)
- 10 dkg mazsola
- 1 citrom reszelt héja
- 3 evőkanál cukor
- teáskanál vaníliakivonat
- 2 egész tojás
A lisztet elmorzsoltam a vajjal, aztán hozzáadtam a cukorral elkevert langyos tejben felfuttatott élesztőt, beleütöttem a tojást és lágy tésztát dagasztottam. Az élesztőt két deci tejbe tettem, nem volt elég, a dobozból töltögettem még, amennyi kellett. A tésztát meleg helyre tettem kelni.
Amíg a tészta tette a dolgát, összeállítottam a tölteléket. Nem sokat tököltem, összekevertem mindent, oszt' jól van. A vaníliát persze kifelejtettem, úgyhogy volt még egy kutyulás. Szerencsére nem akkor jutott eszembe, mikor már sült a tészta.
A tepsit jó vastagon kivajaztam.
A tészta egy óra alatt a duplájára kelt. Lisztezett deszkán jó nagyra kinyújtottam.
12 nagyjából egyforma négyzetre vágtam és elosztottam a tölteléket. Bőven jutott mindegyikbe, de éppen az a halálom, mikor keresni kell a túrót a batyuban.
A tészta sarkait felhajtottam és összecsíptem. Nem sokat finomkodtam vele, már akkor látszott, hogy elég zsúfoltan lesznek a tepsiben, biztosan nem fog kifolyni a töltelék.
A tepsibe sorakoztattam a batyukat és kelesztettem még egy fél órát.
4-es fokozaton tíz percig sütöttem, aztán levettem a lángot hármasra, és úgy sült fél órát. A végén öt percre feltekertem csutka gázra, hogy legyen egy kis színe (közben olvastam a kenésről, féltem, sápadt lesz).
Finom falat lett, bőven jutott minden falatba túró, a krumplilevessel tökéletes fogás volt. Három nap múlva ettem meg az utolját, a sütőben kicsit felújítottam, úgy is príma volt. A töltelék lehetett volna kicsit szaftosabb is, talán egy kis jó zsíros, házi túrót kell valahonnan beszereznem legközelebb, azzal jobb lenne.
