Amennyire kitolt az idei időjárás a paradicsommal, olyan kegyes volt a paprikához. Augusztus eleje óta szedtem folyamatosan, lett vagy 30 üveg paprikakrém - a három halálfejes fajtából -, és frissen is ettük nyakló nélkül. Október közepén még harsogóan zöld volt, telis-tele apró paprikával és virággal. Sajnáltam, mint a fene, de kellet a hely az őszi talaj előkészítéshez.
Október 20-án aztán nekiveselkedtem, szépen kinyűttem őket, és mind egy szemig lecsipegettem róluk a termést. Lett minden féle-fajta dögivel, nem is fért el a kosárban, bő félvödörnyi összejött a habanerokból is.
Otthon három részletben, háromszori vízcserével, végül folyóvíz alatt alaposan megmostam.
Fajtánként szétválogattam őket, gondoltam legyen ilyen is, olyan is, erősebb és enyhébb, meg aztán az ízük is eltér kissé. Lett egy adag Kung Pao, külön üvegbe terveztem a Serranot és a Hybrid peppert, külön a különféle Jalapenokat, egy kis üvegnyi összejött az Orange Thai paprikából is. A habanerokat is kiraktam egy tálra, de igazán nem tudtam, mit kezdjek velük. Aztán az idő erre is megoldást hozott, elvittem egy ismerősnek, vesződjön ö vele, mégis csak keményebben nyomja, mint én.
A paprikák szárát fazonra igazítottam: ne legyen túl hosszú, mert úgy sok helyet foglal, de azért fogása legyen, hogy le lehessen harapni a csumáról.
Előkerestem a hagymaszeletelőt. Tudom, földhözragadt dolog ilyesmit használni, de édesanyámnak hajdan nagy segítség volt, mert a rossz szeme miatt másképp nem boldogult. Én is használom néha, mikor például igen finomra kell vágni a lilahagymát a körözötthöz. Most azért volt jó, mert egy döfésre sok lyukat lehetett vele szúrni a paprikán. A rövidebbeket egy, a hosszabbakat két helyen szúrtam ki.
Az üvegek aljára egy-egy fél kávéskanál kapor- és koriandermagot szórtam meg pár szem mustármagot.
A paprikákat az üvegekbe rendeztem és minden üvegbe tettem egy késhegynyi nátrium-benzoátot. A dunsztoló edény aljába egy textildarabot terítettem, majd eligazgattam rajta az üvegeket.
Elkészítettel a felöntőlét, az alábbi keverékből egy tripla adagot:
- 1,5 l víz
- 2,5 dl cukor
- 2,5 dl 10 %-os ecet
- 1 teáskanál só
Minden üveget színig töltöttem és azonnal szorosan lezártam. Úgy gondolkodtam, hogy a hűlés következtében fellépő nyomáscsökkenés hatására a lé a lyukakon keresztül beszivárog a paprikák belsejébe. Nem is csalatkoztam ebbéli várakozásomban, másnap mindegyik üveget utána kellett tölteni 2-4 kanál felöntőlével.
Ezután csak lazán tettem vissza a kupakot, az üvegek közé papírcsíkokat tettem, hogy össze ne koccanjanak. Feltöltöttem vízzel a lábost és alágyújtottam. A forrástól számított mintegy 40 percig főztem, majd elzártam a gázt és néhány könnyű égési sérülés árán újra visszacsavarta a kupakokat. Negyedóra elteltével már lehetett hallani, ahogy halk pattanással sorban horpadnak be a kupakok.
Másnap kiemeltem az üvegeket a vízből és kihordtam a tárolóba. Egy üveggel már behoztam a dolgozóba, nagyon ízlett mindenkinek, aki kóstolta, Zed a krumplifőzelék mellé is azt tolta.
Volt egy maréknyi bébicukkini, amit a kertben csipegettem össze, abból is készült egy üvegnyi savanyú, hamarosan sort is kerítek rá, mert hajlamos megpuhulni.
