A cím kicsit túlzás - nem vagyok séf - de így eléggé blikkfangosra sikeredett. Nem az elsõ alkalom, hogy házhoz megyek megfõzni egy ételt, és remélem nem is az utolsó (egy Carbonaraval is tartozom egy olvasónknak).
Legjobb barátom középsõ lyánya itthon van a második babájával, és igencsak szeretne kagylót enni (bár akkor is fõztem már neki, amikor még csak várandós volt :)
A kagyló jó, könnyû és egészséges étel, elkészítése sem igényel doktori disszertációt. Legutóbb nem vittem fényképezõgépet, de most nem ússzátok meg ...
Ott kezdõdik, hogy nekik mindig nagy tételben kell fõzni, mert sokan vannak és jó az étvágyuk. Ezért a bevásárlást is a Metro áruházban kellett megejteni, hogy mindenbõl legyen elég.
Mivel nem itthon fõzök, a kritikus dolgokat azért bepakoltam a kosaramba:
- A fényképezõgép, ami nélkül nincs poszt
- A kedvenc santoku késem, ami mindenre jó
- Microplane reszelõ a gyömbérhez és citromhoz
- újhagyma, mert nem kértem a listán
- csili a kertbõl
- házi tejszín
- lime
- legjobb vágódeszkám
- 4 doboz minõségi barna sör
A mostani alkalommal egy barnasörös változatot állítottam össze, ezért is hoztam a sört. Hozzávalók 8 személyre:
- 4 kg tisztított fekete kagyló
- 4 doboz barna sör (3 elég volt, mert vezettem, így nem ihattam)
- 20 dkg vaj
- 3 dl tejszín
- 2 fej fokhagyma
- 2 fej vereshagyma
- 1 csomó fehérítõ/szárzeller
- 2 citrom leve és 1 héja
- 2 lime
- 2 fél csili, mert ez nem egy csípõs étek, de az íze jól bele
- 1 hüvelyknyi gyömbér
- 1 nagy csokor petrezselyem (ennek csak a negyedét használtam)
- 4 szál újhagyma
- 2 chiabatta és 3 baguette tunkolni
A kagyló nem fért a képre, de különben is a mosogató egyik tálcájában ázik friss hideg vízben 2 evõkanál liszt társaságában, ami segít a kagylót tisztítani: kajának nézi, ezért ki-be nyitogatja a héját, amivel a homokot kiköpködi.
Egy tízliteres fazékban (ez van, lábas nincs ilyen nagy, pedig jobb lenne) felhevítettem a vajat. Amíg a vaj melegedett, felkockáztam a vereshagymát és a megzúzott fokhagymát. Ezt belezúdítottam a vajba, kisebbre vettem a lángot és dinsztöltem (ahogy Anica mondaná). Gyönyörû friss és üde volt a szálzeller, amit megmostam, hosszában is négybe vágtam, majd felaprítottam.
Ez is ment a vajba, amikor a hagymák már majdnem elkészültek. Nem akartam a zellert puhára párolni, kivánkozik a ropogós állaga a szószba.
Belecsavartam egy lime-ot és egy citromot, ráreszeltem a fele héját, meg a gyömbérdarabkát. A citrom másik felét egyben dobtam a fazékba. Ekkor bejött a lyányka nagyobbik gyereke - vagy két éves? - és a nagybátyja kezében teljes komolysággal elkezdte követni a fõzést. Megcsodálta a kagylókat, ahogy felszecskázom a petrezselymet meg az üde zellerlevelet, meg úgy általában a fõzést. Még a nagy fazék tartalmát is megkeverte :)
Eljött az ideje, hogy felöntsem a párolódó dolgokat. Két dobozzal beleöntöttem, de valahogy keveseltem, kapott hát egy harmadik dobozzal. Ne feledjük, 4 kg kagylóról beszélünk!
Lefedve nagylángon felforraltam, mert a kagylót gõzölni-párolni kellene, nem fõzni. A megmosott és liszttel jóllakatott kagylókat kiválogattam: amelyik nem csukódott be, az kuka. Amilyen gyorsan tudtam, beledobáltam a fazékba az összes jónak látszó példányt. A kisfiú lelkesen követte: Andjis báci kagylót fõz ...
Hopp, a gyömbér fele és a csili kimaradt! gyorsan kimagoztam, nagyon apróra vágtam és hozzászórtam a kagylóhoz. Azért az elején jobb lett volna.
A kagyló alatt a legnagyobbra vettem a gázt, de így is lassan forrt fel újra. háromszor felráztam, hogy minden kagyló beleérjen a szószba, meg melege is legyen, hogy kinyíljon. Valami jobb ötletet kell kitalálnom a kagylók felrázásánál, mert a mély fazékban összetörik egymást a kagylók a nagy súly miatt. Kavarni szintúgy nehézkes, de a tálaláskor felfedezett szűrőkanál talán jó lesz legközelebb (vagy viszek nagylábast :)
Tíz perc alatt kinyíltak és megfõttek a kagylók. Ekkor leöntöttem a levét egy másik lábasba, ahol belecsavartam a másik citrom levét és beleöntöttem a tejszínt.
A kicsi babának enni kellett, ezért jutott idő a szósz besűrítésére.A petrezselymet, a szárzeller fiatal leveleit és az újhagymát apróra vagdostam. Húsz perc múlva belekevertem a szószba és máris visszaöntöttem a kagylóra, alaposan összeráztam, hogy minden kagylóhoz eljusson a mennyei íz és feltálaltam. Mindenkinek szedtem a tányérjába púposra, majd az aljáról a szószt kanalaztam rá. Az elsõ felszolgálás után ennyi maradt a fazékban:
Egy-egy tányér kb 35 deka kagylót tartalmazott (ennyi fér bele), kivéve a kisemberét, õ 4 kagylót kapott és kis szószt. Az asztalra a vastag szeletekre vágott bagettet is feltálaltuk, mert ezt a szószt bizony tunkolni kell!
Néhány üres manyag veder is az asztalra került a kagylóhéjnak.
Nem sok idõ kellett a vedrek megtöltéséhez. Alapvetõen evõeszköz sem kell hozzá, hiszen a kagylóhéjat kanálnak lehet használni.
Kalap le a kisember elõtt, legaláb 10 kagylót megevett - tán mert végig asszisztálta a fõzést? - pedig soha ilyet még nem is látott. Persze a bagettes tunkolás is tetszett neki, de fõleg a kagylót kérte.
Szép este volt, sok mosolygó arccal ...