A héten nem úgy alakult a főzés, ahogy szerettem volna. Többször is közbejött valami, miért is meredek fordulatot vett a menü. Terveztem egy krumplifőzeléket, de kaptam egy jó adag pirosra érett lecsópaprikát, összedobtam hát egy lecsót. Aztán, hogy a kabak is fogyjon – mert az időjárás igencsak kedvez neki, nő, akár a gomba – tettem bele kevés patisszont. Persze az utolsó pillanatban nem bírtam magammal, jól megfokhagymáztam, és belenyomtam egy kanál sárga currypasztát, ha már olyan finom, és éppen volt otthon.
Aztán a héten belefutottam a tepsis krumpli receptjébe, és úgy döntöttem, hogy hétvégére az lesz. Gondoltam, van a fagyasztóban pár szelet tarja, megsütöm mellé, és egy jó sajtmártással öntöm nyakon a krumplit. Aztán eszembe jutott, hogy múlt hétről van még egy három darab híján öt liter kovászos uborka, tehát a mártás ugrott. Arról nem is beszélve, hogy nem ártana valamennyi cukkinit is elkoptatni a kertből. Így lett a hétvégi ebéd konvencionális rántott csirkecomb és -cukkini tepsis krumplival és kovászos uborkával.
A tepsis krumpli amúgy nem egy nagy durranás, voltaképpen pirított burgonya, kicsit fellengzősen. Van olyan ember is, aki szalonnával, hagymával és kolbásszal turbózza, de éppen olyan ember ne lenne? Nem rossz az, egyszerűen elkészíthető főételnek kiválóan alkalmas, mondjuk egy pinceszerre, esetleg kemencében sütve.
A gerillakertben az Impala krumpli már beérett, a szára leszáradt, rohamtempóban fogyasztjuk, mivel félő, hogy a vizes földben kihajt, tárolni viszont nemigen van hol. Szedtem hát egy jó vödörrel, és nekiláttam.
A burgonyát meghámoztam, és öreg darabokra vágtam.
Sós vízben addig főztem, míg a sarkai el nem kezdtek kicsit mállani.
Leszűrtem, hagytam kicsit, hogy elpárologjon róla a nedvesség. Tepsibe borítottam, alaposan megsóztam, nyakon öntöttem két evőkanálnyi olajjal, és összeforgattam az egészet.
Négyes fokozaton sütöttem, közben ki-kivettem a sütőből, és lapáttal átforgattam. Ezt addig folytattam, míg meg nem szűnt leragadni a tepsi aljára. Hát ez bő két óra volt.
Közben két rozmaringágról lehúztam a leveleket, és két gerezd fokhagymával együtt összeaprítottam.
Mikor a krumplit megfelelőnek ítéltem, rászórtam a fűszereket, és alaposan összeráztam. A rázás következtében minden apróbb összetevő lement a tepsi aljára, de az ízét átadta a burgonyának. Az ételt még visszatettem az elzárt sütőbe, hogy kicsit kijöjjön a fűszerek aromája.
Finom, fűszeres, kívül ropogós, belül vajpuha lett. Jól beebédeltem, ittam rá egy fröccsöt, aztán szundítottam egyet a délutáni kerti program előtt.
Mindenképpen ajánlom légkeveréses sütőben elkészíteni, mert hagyományosban gyötrelmesen sok idő kell hozzá.