Május elején egy útszélére települt zöldségárus mellett vitt el az utam. Hatalmas karalábékat kínált 79 forintért. Egy pillanatig sem haboztam, kértem ötöt és közben fejben gyorsan átírtam a következő heti étlapot. Töltött karalábé lesz!
Hétfőn délután a kertből hazafelé menet beugrottam az ábécébe darálni való húst venni. 899 forint volt az apró hús, hát, láttam már szebbet is. A hentes bácsi valahova elkószált, a csemegés pultból jött át az eladóhölgy.
- Tessék mondani, nem lehetne abból a húsból valami szebbet válogatni?
- Nincs itt a hentes, - kacsintott - most lehet – és válogatott nekem.
Hazaérve aztán nekiláttam. Először a karalábékat tisztítottam meg. A levelek közül kiválogattam a szebbeket, alaposan megmostam és félretettem. A felül lévő egészen zsenge leveleket a vékony héjjal együtt vágtam le, és szintén félreraktam. Én nem a klasszikus módon szoktam a karalábét hámozni, vékony csíkban, körbe-körbe, hanem először levágom az alját, majd alányúlok késsel a héjnak, és a teteje irányában letépem. Így biztosan lejön minden szálkás rész, ugyanakkor a „húsból” nem vész kárba semmi.
Utána következett az odú készítése. Karalábévájó korábban nem volt itthon, megoldottam kiskanállal, ha éppen kellett. A környékbeli boltokban persze nem kaptam, az egyikben ígérték péntekre, de aztán nem kaptak. Vasárnap, a Hegyről gyalog indultam hazafelé, és betértem a „Lengyel” piacra, ott aztán az egyik bigyóárusnál tudtam venni egyet. 230 forint és 5 km kutyagolás, simán megérte. Kivájtam hát a karalábékat, a fény felé tartva ellenőriztem a megfelelő falvastagságot.
A kivájt részeket valamint a leveleket a szárral együtt felaprítottam.
Öt deka vajat olvasztottam, és elkezdtem rajta párolni az aprítékot. Mikor a saját levét kezdte elfőni, kevés füstölt csülök-főzőlével felengedtem és lefedtem.
Míg a karalábé párolódott, elkészítettem a tölteléket. A húst apróbb darabokra vágtam, és három kisebb fej vöröshagymával valamint egy csokor fagyasztott petrezselyem zölddel együtt ledaráltam. Közben káromkodtam, mert a kertben volt kevéske friss petrezselyem, de elfelejtettem hazafelé elugrani érte, most meg már nem volt idő rá.
A húst sóval, borssal és szárított kakukkfűvel fűszereztem, és káromkodtam, mivel vasárnap (eredménytelen) gombászás közben kötésig gázoltam a harsogóan friss kakukkfűben, és nem jutott eszembe szedni. Ráütöttem egy tojást, és hozzáadtam fél bögre rizst, majd alaposan összekevertem.
Megtöltöttem a karalábékat és még éppen maradt öt gombóc.
A félig megpárolódott karalábédarabokat belesimítottam egy tepsibe, beleágyaztam a gombócokat és a töltött zöldségeket. A maradék füstölt főzőlét aláöntöttem, lefedtem alufóliával és 3-as fokozaton másfél órát sütöttem.
Kiszedegettem a töltelékeket, a felaprított karalábét átöntöttem egy lábosba, egy pohár 20 százalékos tejföllel behabartam, és alaposan átforraltam.
Az étel valami isteni lett, ismét. Na jó, a gombóc kicsit keményre sikeredett. Ami viszont nagyon meglepett, az az összevágott karalábé volt. Én még ilyen finomat nem ettem. Puha volt, a csülöklétől éppen kellemesen sós, és krémes a tejföltől. Legközelebb kihagyom a húst, és csak legyalult karalábét párolok füstölt lében, tejfelesen.