Vendég jön, nem lehet csak úgy steakkel és krumplival várni. Valami desszertet kell hozzá készíteni. Ez is csoda, hogy egyáltalán eszembe jutott, mert én nem vagyok édességes. Az Indexet néztem éppen, amikor megütötte a szememet egy sültalma recept . Ez nekem klassz lenne, mert van finom almám itthon. Olvasgatom a receptet, mi minden kellene bele. Hát most nem a csodahüttõ, hanem az óriási kamra segített ki, amit folyton csak töltögetünk minden jóval, de ritkán ürítjük.

Az 5 sült almához kell:

• 5 szép savankásabb alma (csak mucsu van idén, ami édes mint a méz)
• kismarék mazsola
• aszalt cseresznye
• aszalt meggy
• aszalt sárgabarack
• aszalt körte
• (aszalt alma azért már túlzás volna)
• egy szaloncukornyi marcipán
• kismarék mandula
• 5 kk konyak

A karamellhez kell:

• 8 dkg cukor
• 2 dl tejszín
• 4 ek rum

A cukrot egy jénaiba tettem és kislángon elkezdtem megolvasztani. Kicsit nagy lánggal indítottam, ezért barnább lett a kelleténél, de azért végül megolvadt az egész.

A tejszínt felforraltam a mikróban, mert az a legegyszerûbb, és beleöntöttem a felolvadt cukorba. Vigyázat - nagyon habzik, magasra felfut!

Kicsit kavargattam, majd magárahagytam, hogy besûrûsödjön a kislángon. A végén hozzáadtam a rumot és félretettem kihülni. Illata olyan erősen hasonlított a barna vaj illatára, hogy azt hittem, abból is tettem bele. Vagyis a barna vaj tényleg karamell illatú!

Nekiestem az almáknak, hogy kiszedjem a magházat, meg helyet csináljak a tölteléknek odabenn. Arra kell csak ügyelni, hogy a fenekét ne lukasszuk ki. Nekem van egy dinnye gombócoló, farigcsáló szerszámom, ami olyan, mint egy fagyiskanál, csak kisebb és élesre van köszörülve. Az egyik vége kb cseresznye nagyságú, a másik egy gesztenye mérete. Mindkettő félgömb, valamiért egy likkal a közepén egy közös nyélen. Ezzel remekül ki lehetett vájni az almák belsejét.

Minden almát, mit kivájtam, megkentem belül egy kis citromlével, hogy ne barnuljon meg (persze az elsőt elfelejtettem - látszik is).

Az aszalt holmikat felvagdostam, hogy valami egységes mérettel rendelkezzenek. A mandulát is megvágtam kicsit. A marcipánt a recept eredetileg 10 dekát írt elõ, de szerintem ennyi édesség is elég ebben a desszertben. Az íze kedvéért azért egy marcipános szaloncukorból kiszedtem a tölteléket - viszont adtam hozzá mandulát!

Az almák hasába szépen beletömködtem az aszalmányokat lehetõleg egyenletesen elosztva, majd egy kicsit megvajazott alufóliával egy tepsibe tettem.

Minden almába tölcséreztem egy kanálnyi konyakot fehér rumot, letakartam egy másik fóliával és 200 fokra a sütõbe toltam, recept szerint 25 percre. Elõkészítettem 4 tányért, amit kicsit kidekoráltam a karamellel és kis rumos meggyel (lehetett volna csinosabb is, de így sikerült).

Az alma persze 25 perc alatt még jelét sem mutatta, hogy megsült volna, így kapott még 25 percet. Ennyi elégnek bizonyult, helyet foglalhattak az almák a karamellkarikában.

Ez az 50 perc sütés szépen megpuhította az aszalt gyümölcsöket is, így azok teljes jogú társként szolgáltak a karamell szósznak az almához.

Trükk: (amit az eredeti receptből átvettem) az almák héját jónéhány helyen picit bevagdostam, hogy a gõz ne pukkassza szét.