Megrendelt ebédet kellett készítenem születésnapra. Jó steak alapanyagot vagy egy vagyonért tudnék venni (Wagyu marha), vagy meg kell kennem valamely hentest, mert a helyi hazai multiban egyre rosszabb a hentespult. Minden esetre kirohantam párszor a madarasba, mert ott kaptam már gyönyörû márványos rostélyost és volt még vagy három hetem. Persze nem volt.

Na akkor irány a Fény piac, ott is találtam már szép húst. Volt is, de a márványosságnak nyoma sincs egyik húsban sem. Na akkor egy nagy darab magas hátszínt felvágattam 3 centi vastag szeletekre és hazamentem vele.

A terv az volt, hogy az elõttem álló közel 3 hétben addig érlelem, amíg puha nem lesz, a végén szalonnával megtûzdelem és akkor jó lesz.

A húst szárazpáccal bedörzsöltem (bors, szerecsendio, mustármag, kakukkfû, koriander) és leraktam egy jó mûanyag dobozba 2C fokra a hûtõbe. Ezen a hõfokon már nem romlik, csak érlelõdik. Egy hét múlva azért gondoltunk, hogy egy szeleten kipróbáljuk, milyen. Feleségemnek izlett, nekem kemény, rágós és száraz volt.

Jött a második vadászat húsügyben. Egy helyi hentesboltban megrendeltem márványos, zsíros rostélyost. Mondták, hogy jó, csütörtökre jön. Megkönnyebbülés. Csütörtök az Nov. 1. - minden zárva. Szombaton ömlõ esõben a kutyával elsétáltunk a henteshez (kb húsz perc séta), aki közli, hogy nem jött meg és különben is csütörtökön õk zárva tartanak, meg egyébként is eladta már tegnap - jöjjek hétfõn.

Hétfõ délben hús nincs, de nem is telefonálnak. Hogy akkor jöjjek kedden, reggelre itt lesz. Kedden reggel újabb túra a henteshez. Igen, megjött! Öröm és bódottság, mire a pasi kijön egy teljes darab marhanyakkal, hogy itt van. Mondom én rostélyost rendelte. Válasz: ez kérem rostélyos! Elküldöm az édesanyjába vissza a frigóhoz, hogy ne nézzen már madárnak. Erre kijön egy vékonyka rostélyossal, amin még kívül sem volt zsíradék, nemhogy márványos lenne. Nos ekkor csaptam be az ajtót magam mögött. Hogy miért nem jutott eszembe Gál Józsi?

Irány a madaras, lássuk mit találok. Feleségem már a múlt héten hozott egy darab márványos vastaglapockát, ami a hátszínek közt parkolt. Amilyen szerencsém volt, én is találtam zsírral átszõtt darabokat, vettem is kettõt. Mindhármat kitettem otthon a deszkára (a baloldalin látszik némi pác nyom - az volt a feleségem által vett darab).

A húsokat durvára törött borssal, kapormaggal, pici pirospaprikával alaposan bedörzsöltem. Mustárt kentem rá véknyan mindkét oldalára. Ezután villával mindkét oldalról nagyon erõteljesen megszurkáltam, hogy lágyítsam a húst.

Betettem a hûtõbe, ahonnan a pácolt és érlelt hátszínt kettesével lefagyasztottam. Jó lesz az még rozsdás marhának vagy Eszterházynak is.

Ezt a villával való szurkálást ezután a következõ 9 napon minden nap elkövettem a lapockával. Egyre könnyebben ment bele a villa :)

Elérkezett az ünnepnap. Elõ a hússal, melegedjen fel szobahõmérsékletre. Két nagy marék borsot mozsarakban megtörtem durvára. A kõmozsárból az egész borsok kiugráltak, ezért elsõnek a rézmozsárban alapoztam meg a zúzást, innet a kõmozsárba került, ahol morzsolgattam, hogy egyenletes méretet kapjak, végül a tányérba került felhasználásra várva.

Elõkészítettem a sütõkéreg hozzávalóit:

• Mustár
• Reszelt torma
• Tormás mustár
• Nagyszemû só
• Durvára tört bors

Összekevertem a tormát és a mustárokat, és a húsokra egy kiadós réteget kentem belõlük.

Ezt megszórtam vastagon a borssal és kis sóval, mintha paníroznám.

Szép nagy tüzet raktam a grillben és a borsban panírozott húsdarabokat rátettem.

Hét perc múlva megforgattam

Egy darabot ekkor levettem, hogy még kicsit véres legyen (a fiúknak), de a másik kettõ maradt a tûzön a lyányoknak.

A pihentetett húst éles késsel papír (na jó, kartonpapír) vastagságúra szeleteltem.

Mivel a tálalásról már nem született fénykép: a húst egy fantasztikusan friss salátával ettük, amibõl a tépõsaláta még a kertbõl jött! Deszertnek gyümölcssalátát készített feleségem:

Mivel az ünnepelt nem eszik keményítõt, így a tortái is speciálisak voltak. Előtérben egy mandulaliszttel készített Sacher torta, a nagyobbik pedig marcipánkockák, aszalt alma (kiderült, hogy ebben sajnos van keményítő), mandula és gránátalma kombinációja:

U.i. Ezt a fajta húst sokszor ettük odakinn, csak itthon másképp bontják a marhát. Eredetileg flank steak-bõl kéne készíteni, ami itthon a puhahátszín vagy hasaalja volna, de a puhahátszínt csak felcsavarva látom vékony csikokra vágva, amit így nem is lehet elkészíteni. A lényege, hogy a hús szálai egyirányba fussanak, max 3 cm vastag legyen és felvágni szálra keresztbe kell.