A közelmúltban meséltem a hamburgerről. Hát, azért nem minden úgy történt, ahogy azt írtam.

Kelt tésztát viszonylag zóna adagokban szoktam sütni, így az öt deka élesztő fele-harmada többnyire megmarad. Ezeket beteszem a fagyasztóba, gondolván, valamikor elhasználom. Legutóbb is egy ilyen maradékra alapozva álltam neki a puffancs sütésnek, csak éppen elfelejtettem idejében kivenni.

A tejet egy kiskanál cukorral felmelegítettem, aztán beledobtam a fagyott élesztőt, és kevergettem, míg fel nem olvadt. A tálba készíttetem a hozzávalókat, és vártam, hogy az élesztő felfusson. Nem nagyon akaródzott neki, de gondoltam, majd a lisztben beindul. Megdagasztottam a tésztát – éppen jó lett, nem lágy, de nem is kemény –, aztán letakartam egy konyharuhával, és felraktam a radiátorra. Mivel az eredeti recept két óra kelést irányzott elő, nem kapkodtam nagyon, elballagtam vásárolni. Fortunánál is meg kellett jelennem, a postán is fel kellett adnom egy csekket, no meg az MKB meccset is át kellett beszélni, meg is volt, ha nem is kettő, de másfél óra biztosan.

A tészta úgy várt rám a tálban, ahogy hagytam, egy centit sem emelkedett. No, szépen vagyunk. Kaptam a szatyrot, elvágtattam a boltba friss élesztőért, kimértem a liszteket, és új tésztát dagasztottam. A régit – némi hezitálás után – a szobai radiátorra száműztem, és jobb híján elugrottam egy sörre, hogy kitöltsem valamivel a várakozás üres perceit. Mire hazaértem a tészta tökéletesen megkelt. Mindkettő. Puffancsot csak négyet akartam sütni, a többi tésztával valamit kezdeni kellett.

Belisztezett deszkán kerekre nyújtottam, és nyolc cikkre vágtam.

Minden cikkre 2-3 szelet bacont teríttettem, és felsodortam kiflinek.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem a kifliket, és megkentem felvert tojással.

Előmelegített sütőben 3-as fokozaton, kb. 30 perc alatt pirosra sütöttem.

Az édeskés tészta és a sós szalonna kitűnő párosításnak bizonyult, csak egy kis savanykás íz hiányzott belőle, de egy kiskanál mustárral azt is megoldottam.