Vendégposzt: pizzaszeletvágó
Az idén pont a Márton naphoz közeli hétvégére jelentkeztek be távolabb élõ családtagok. Adta magát a helyzet, hogy libás ételeket szolgáljak fel. Nem volt tehát véletlen, hogy múlt heti kommentjeimben is a baromfiboltot és Váncsa István témába vágó, libareceptekrõl szóló írását említettem. Igaz, amíg Váncsa István csak elvétve talált liba recepteket, különféle szakácskönyvekben, és állítólagos barátunk, a G betûs keresõ segítségével, én bizony a saját gépemen lementve találtam vagy harminckettõt. Persze, ahogy ez lenni szokott nálam, egyik recept sem készült el, hanem valami más.
Leves és sültek készültek, most a levesrõl írok bõvebben.
Az említett baromfiboltba a jó szerencsém vezetett, friss és nagyon húsos hízott liba szárnytövet sikerült vennem, szép nagy darabokat, igazi levesbe érett minõséget. Vettem még hozzá friss liba farhátat és libalábat, igen olcsón.
Igen, a liba lába.
"Érti uram? Ez magának is szól...."
Lásd a videót, 1 perc 36 másodperctõl. :)
Az arányokat sikerült eltalálnom: másnapra kocsonya lett a maradék lé a hûtõben.
Hozzávalók: 6 liter leveshez
- 4 db liba szárnytõ /nagy/
- 2 db liba farhát
- 6 db libaláb /jobbos, balos vegyesen :) /
- 2-3 fehérrépa /zöldség vagy gyökér, kinek hogy/
- 3-4 sárgarépa
- 1 közepes gumónyi zeller
- ugyanennyi karalábé
- 1 kisebb fej brokkoli
- kb. 15 db kelbimbó /nem számoltam meg, de ne számolatlanul tegyük bele :) /
- 30 dkg gomba
- pár szem kisebb krumpli /valaki kedvéért kizárólagosan/
Az elsõ nagyon fontos lépés, szabadítsuk meg a húsokat az összes zsírtól. Minden zsíros falattól, amit csak késsel le tudunk vágni. Így is pont elég marad majd benne. Arra lehet figyelni, hogy ne bõrözzük le teljesen, azok a bõrök, amik alatt nem látszik a háj, jórészt maradhatnak, sõt maradniuk kell a levesben.
Én a lenyesett darabokból kisütöttem a zsírt, ami majdnem 4 deciliter lett! Ez milyen rosszul mutatna a leves tetején!
Ezek után már nincs sok dolog vele, szokásos módon felkészítettem húslevesnek. Hideg víz, só, majd lehabozás. Igen, a megosztó lehabozás. Nem nagy precizitással végzem, de az elsõ vastag szürke habot leveszem, így történt most is. Ezután borsot törtem bele, kb. 25 szem egész fekete bors+vágódeszka+lapos fakanál(spatula)+izomerõ alkalmazásával.
Egy bõ háromnegyed óra után kezdtem puhulási sorrendben belepakolni a zöldségféléket. Zeller, karalábé, ezek keményebbek voltak, jó félórával késõbb a répafélék és a kelbimbó, majd a vége elõtt 20 perccel a brokkoli, krumpli és a gomba.
A gombáról külön szólok. Laskagombát szerettem volna beletenni, de csak olyanokat láttam piacon üzletben, amit szemétre kellett volna már dobni. Volt egy kis maradék termesztett csiperke, szép nagy kalapok, de ez nem jó, mert a fekete spórája elszínezi a levest. Végül ezt is hozzátettem, de levágtam a spóra lemezeket. Nem volt más megoldás, hozzá kellett nyúlnom a fagyasztóban féltve õrzött utolsó csomag vargányához. Ezzel is vigyázni kell, a fagyasztott vargánya íze-illata csak fokozódik a tárolás közben, nem akartam, hogy gombalevest csináljon a libalevesbõl, a túlzó aromájával. Végül sikerült ezzel megoldani.
Tálaláskor a húsokat a levesbõl eltávolítottam, a csontokról az értékes falatokat leválasztottam, azokat visszaadtam a leveshez.
Magam részérõl májgaluskát tettem volna hozzá. A fiam grízgaluskára szavazott. Végül a libák legyõzték a disznókat, és jóféle csigatészta lett kifõzve a levesbõl kimert lében.
Sajnos kevés kép készült, igen sok sürögni valóm volt a konyhában, nem lehetett cél a matematikai pontosságú dokumentáció.
A sült libacombokhoz vörösborban párolt lilakáposztát készítettem, mintegy fél liter borral, de érdekes módon egy egész liter fogyott közben. Talán ez magyarázza, hogy ezután már nem készült több kép. :)
Végül a libacombból a mai napra, Márton napjára, is félretettem egy darabot.
"Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik!"
Még csak az kéne...
